Ma a Köztársasági Elnök Úr kihirdette az országgyűlési választások időpontjait. Három - a magyarságért aggódó emberek szorongásával teli - hónapnak kell eltelnie ahhoz, hogy megtudjuk, kik foglalhatnak helyet képviselőkként a parlamenti székek soraiban.
1989-óta teljesen szétforgácsolódtunk. Először nagyon-nagyon akartuk a változást. Ismeretlenül is bíztunk a nyertesben, aki maga is meglepődött a győzelmén. Bizalmunkat eljátszotta, hát lehetőséget adtunk a már ismert hatalomnak. Neki lett volna még esélye rendet teremteni, de nem tette. Ezek után kicsik és nagyok jöttek sorba, változó összetétellel és a 89-óta várt eredmények nélkül fejezték, illetve fejezik be most is a - véleményem szerint korántsem áldásos - tevékenységüket. A húsz év alatt ahányfelé hullottunk, annyi felé húzunk is. Az a szekér meg egy tapodtat sem mozdult előre. Nemhogy megtanultunk volna egymásnak tisztességgel köszönni, inkább családi- baráti kapcsolatainkat tettük tönkre mások vélt igazai miatt.
Amikor először jártam a parlamentben, annak minden zegét-zugát megismerhettem volna. A csoportunk vezetője elintézte a formaságokat, mi pedig a helyi tűzoltókkal szabadon mozoghattunk. Ezt ki is használtuk és a tűzvédelmi kérdések megismerése mellett szájtátva csodálhattuk az országház minden szépségét. Megilletődhettünk a helytől is és annak szellemétől is. Ennek már 35 éve.
Amikor másodszor is ott jártam egy kiránduló csoport tagjaként, a megadott időponthoz képest 30 perces késéssel, két kordon sort is megkerülve, előzetes ellenőrzést követően közelíthettük meg a kijelölt bejárati ajtót. A kordonokat megszoktuk már az épület környékén, ám messzi vidékről jövők, elcsodálkoztunk rajta. Már sima hétköznapon is? Azután gyors séta, rövid út, alig érthető kalauzolás. A végére már ott az új csoport. Köztük egy idős bácsi az őrtől illemhely után érdeklődik, aki illetlenül, talán tisztességtelenül utasítja el a kérést. A csoport vezetője másokkal együtt az őr felé indul és határozottan visszautasítja annak magatartását, sőt, el is igazítja. Az egyenruhás láthatóan elrestelli magát és elindul a bácsival befelé. Ez 2008-ban történt.
Az olyan jó lenne, ha az áprilisi parlament az összetételétől függetlenül bocsánatot kérne a megalázott, munkájában tisztességgel megőszült, megfáradt, ősz hajú, békési paraszt bácsitól és érte tenne!
Etus Nyágulyné Kedves Jenő ! Gyönyörű írás, köszönöm ! Én kétszer is járhattam ott, csoporttal, teljesen megilletődve a csodán..... utána kutatás, minden kapcsolatos szak - és egyéb irodalmat átnéztem, elolvastam.........és tudod azon gondolkodtam......úristen, ki mit érezhetett, akkor.....akkor amikor sorsdöntő dolgok döntnöke volt, lehetett . az fogalmazódott meg bennem, ki ezeken a vörös bársony borította szőnyegeken felment, dönteni felmehetett !!!! ..........és hányan tiporták, tiporják érdemtelenül azt...............( A korona őrség őrség váltását is végig néztem :( Aztán a kormányőrség történetét, múltját jelenét.......................)
VálaszTörlés