Kívánj a szónak nyílt utat

Önmagában már az is egy ünnep, ha egy fedél alatt tölt el a család bármennyi időt is.

                             A nap korán rágyújtott, kíméletlenül szórta ránk a sugarait. A bejárati ajtót csak a legszükségesebb esetekre nyitottuk  ki, igyekeztünk megőrizni az éjszaka lehűtött levegőjét. Tíz óra körül teljes a létszám, mindenki teszi a dolgát, én vagyok csak az, aki szemlélője az eseményeknek. Az étkezőben és a konyhában szorgoskodók a kintről érkező ebéd kiegészítésével, a tálalással foglalkoznak. Az unokák -gyakran mind a heten- a nagyszobát töltik meg jókora zsivajjal. Felügyelni nem kell őket, mégis be-beülök hozzájuk örömet lopkodni. Néha felerősödik a hangzavar, aztán elcsitulnak. Ritkán fordul elő közöttük civakodás, magatartásuk az egymás iránt érzett, feltétel nélküli szeretetet sugározza. 

Gábor az előszoba fehér ajtóit díszíti fel. A felragasztott képek, rajzok, gyerekek festményei, versek és szövegek arról árulkodnak, hogy a házigazdák ötven évvel ezelőtt kötöttek házasságot. Jó alkalom volt ez a nap arra is, hogy a jelenlevők az édesanyát, anyóst, nagymamát a születésnapja alkalmából köszöntsék. 

Elnéztem a díszítés elemeit és elérzékenyültem. Nem a közösen ültetni tervezett díszfa, hanem a menyasszony mosolya volt az, ami feladatot meghatározó. Megismerhettem a különböző évek lakodalmainak nevét. Nem tudtam, hogy van fa-zöld-bőr-pamutlakodalom, nem tartottuk meg igazán a Rózsa-Porcelán-Gyöngy-Rubinlakodalmakat se. Szülessen nekem most ezért hiányérzetem?

 

 A lapokról szeretnék csak néhány sort idézni, olyan könnyeket előcsalogatókat:

 

 „Zötyögtette a szívem, de most szeretem az utat, mely hozzád vezetett" Csukás István

 

 „S ha érzed, hogy az íze keserű-. azért csak idd, nincs édesebb nedű." József Attila

 

 „Orcádra fessed rózsaszínnel, bújtasd mosolygós csigaházba," Károlyi Ami

 

 „Kívánj a szónak nyílt utat, és a dalnak tiszta hangokat" Köves Miklós, Horváth Attila, Som Lajos,         Piramis együttes: Ajándék.

Mindegyik felragasztott papírkának üzenete van. Kiválasztásukban nagy fiamnak rutinja van, nem először csinál ilyet. Asztalhoz ülünk és megebédelünk.Senki ne gondolja, hogy ezzel kész, jöhet a hatalmas torta megszegése, amit Tibor még tagnap hozott a megszokott helyről.

Jöhet egy kis ejtőzés. A beépített szekrénynél a képek alatt ülünk egy -a kinti hőségtől mentett- kerti padocskán. A jubiláns házaspár egy-egy csomag cetlit kap. A kemény fehér papírkákon kérdések olvashatók a válaszra kíváncsiak nevének megjelölésével. Kétszer tizenháromra kellett felelnünk, volt azok között „húzós" is. Mosolyogva megoldottuk és ugyanazt kaptuk vissza a kérdezőktől. 

A nagyszobában vagyunk, mind egy rakáson. Mendelssohn, Szentivánéji álom- Nászindulójának dallama csendül fel. Fegyelmezetten végig hallgatjuk. Ezután Gyurkovics Mária énekel. Schubert Ave Maria most is megtölti a szívemet, ahogyan akkor tette, 50 évvel ezelőtt. 

Dalszöveget kapunk a kezünkbe és máris énekelhetjük közösen:  „...Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek, s csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed."...

Bálint tüsténkedett a televízió képernyője körül, újra láthattuk a házasságkötésünk néhány mozzanatát, majd azt követő évek kockáit a cseperedő gyermekeinkkel.

Gábor a családjával József Attilát szaval.  „Ökölnyi nagy rubinkövet adok,..." 

Az étkező asztalon nemes rendetlenségben papírok, színesek, ecsetek és festékek sokasága alkotó munkára csábítja az ünneplőket. Az asztal közepén állványra helyezve várja az érkezőt a festővászon. Csend van, a „ művészek" papírra vetítik a gondolataikat. A vászonhoz -egymást felváltva-mindenki leül, ecsetet fog és alkot. Ez már hagyomány. A kép már a teraszt teszi otthonosabbá.

Az egymást követő események, a sok-sok ajándék színessé varázsolták az egész napot. Legszebb mégis az együtt, örömmel eltöltött idő volt.