Hivatali tréfa?

Egykor a felnőtté válást is szimbolizálta az az esemény, amikor egy fiatal kezébe először adták a személyi igazolványát. Még sláger is született e jeles eseményről, büszkén hirdetve a tizennyolc esztendőt. Az utolsó kemény borítású füzetecském -hosszabbításokkal és fényképekkel tarkítva- évtizedeken keresztül alkalmas volt feladatának ellátására. 1920 július 1-én újat kaptam a régi érvényességi idejének lejárta miatt. Ennek már a neve is más: személyazonossági igazolványnak hívják. Nincs lapozgatás, egy picurka kemény lap az egész, amelynek két oldalán  minden -mások által fontosnak megítélt- adatom szerepel. Díszíti az egészet egy -a helyszínen készített- arckép felvétel. Meg is voltam elégedve annak minőségével, hisz hetven éven túl tudok már annyit, hogy a szalmából nem lehet várat építeni. Milyen anyagok az összetevői ennek a dokumentumnak, fogalmam sincs arról. Mindenesetre tartósnak tűnik.

Kell is, hogy az legyen, mert engem  szolgál egészen 2080. január 1-ig! Micsoda optimizmus ez a hivatal részéről! Meg is kérdeztem az ügyintéző hölgytől, hogy teljesít-e még szolgálatot, ha a csere ügyében ismét erre járok? Nem felelt, kedvesen mosolygott. Szeméből nem a kérdésem butaságát, inkább az abban rejlő humor befogadását olvashattam ki. 

132 év lesz már a hátam mögött, amikor karácsony és újév között elcsoszogok -ha tudok- a kormány hivatalába személyazonossági igazolványom cseréje érdekében. Vajon készülhet rólam  még egy jó kép? Mennyi időre adják meg az új dokumentumot? Mi lesz, ha az ujjbegyeim kopása miatt nem tudnak ujjlenyomatot rögzíteni a készítendő okmányon? Leszek-e akkor egy jó svádájú valaki, aki ezeket a kérdéseket felteszi?

 

Elszomorított az új igazolványom érvényességének rögzített időpontja. Egyszerűen komolytalannak tartom, tréfának se jó. Ennek igazolására elmondom, hogy az egyik ismerősömnek 110-éves korában kell már az új okmányát igényelni, pedig ő idősebb nálam és közel egy időben kaptuk az újakat. Minden bizonnyal a számítógép és annak programja ilyen oktondi. Vagy azt ma még józanul gondolkodni kevésbé képes emberek készítik?   Megértem, hogy egy ilyen ügyben nem akarnak már látni, de ez így akkor is helytelen. A legegyszerűbb megoldás az lehetne, hogy a hetven felettieknek végleges, érvényességi időt nem tartalmazó papírt nyomnának a kezükbe. Kizárt dolog, hogy emiatt bárki is ágálna.