Amikor a számítógép előtt ülök, a megszokásból bekapcsolt televízió képernyőjére nem pazarlom a pillantásaimat és a hangjainak tartalma se jut el az agyamig. Ennek nem az az oka, hogy a hallásom már nem a régi, hanem inkább az érdektelenség. Most mégis elnémítottam, szóljon az opus 64-es.
Nem ismerem, nem tudom ki ez a fiatalember, aki szólistaként azonnal belép. Öt percnyi játéka után reklám szakítja félbe és ez a hátralévő időben még háromszor megismétlődik. Rendesen fel is idegesítettem ezen magamat, kerestem hát egy újat. Szép, szőke hölgy emeli fel a vonót, Miriam Magdalena Hanikovának hívják. Peregnek a percek és megjelenik egy Tesco hirdetés a legolcsóbb fogyasztói árakról. Most már azért is végig hallgatom! És nem kellett „csalódnom". Magyarország miniszterelnöke kibicként szakítja félbe a művésznőt és tart az Áradó Duna partján egy tájékoztatót a mobilgátakról. Kitartottam, „ érdemes" volt, mert a hangverseny közönségének elismerő tapsa előtt még tájékoztatást kaptam a száraz bőr legújabb ápolási lehetőségeiről.
A TV-ben a műsorvezető udvariasan félbeszakítja beszélgető partnerét, vagy elköszön tőle, mert most reklámnak kell következnie. Legyen bármilyen film, azt többször is megszakítja valaminek ajánlása. Előtte felhívják a figyelmet arra, hogy a 12 év alatti gyerekek számára ártalmas lehet a hirdetés tartalma. Mit tehet ilyenkor egy szülő? Letakarja a gyerek buksiját és betömi a fülét? Esetleg kizavarja a szobából? Netán lekapcsolja a készüléket, vagy más állomást keres? Ez utóbbi általában nem jó megoldás, mert ott is ugyanazt látja. A reklámok hatékonyságát illetően érthető ez a megoldás, de igencsak tisztességtelen. Kíváncsi lehetek-e a kérdéskör körüli pénzmozgásokra? Igen, de szent meggyőződésem, hogy őszinte válaszokat nem kapnék azokra. És az végképpen senkit nem zavar, hogy a reklámokkal félrevezetett, becsapott, ostobának vélt emberek gyakran kapnak bóvlit a bevásárló kosarukba?
Sokan nem fogadják el a termékek hirdetésének és ajánlásának ilyetén formáját. Legtöbben már ügyesen védekeznek is ellene. Az adások „kényszerszünetében" a mobil telefonjukba bújnak, lemosogatják azt a néhány piszkos edényt, megfürdik az ügyesebbje, vagy elvégzi dolgát az illemhelyen. Egyikük sem lehet végleges megoldás. A tisztesség azt kívánná, hogy semmi műsort ne szakítsanak meg reklámokkal. Mondják el azokat önállóan, előre meghatározott időpontokban. Aki akarja az nézi és meghallgatja. A sok reklám helyett ajánljunk olyan termékeket -a betevő falatoktól a legrangosabb színházi előadásig- amelyekre a szomszéd hívja fel a figyelmünket, hogy megvegyem, megtekintsem.
Nem tudom kiverni a fejemből a mobilgátakat. Ki lehetett az a faragatlan fajankó, aki a miniszterelnök néhány mondatával egy zeneművet tör ketté, megsértve ezzel annak hallgatóját, de előadóit is. Hogy merészel valaki így viselkedni? Lehet, hogy elnökünk a hibás? Akkor gyorsan építtessen mobilgátakat a Karmelita elé, nehogy a hülyeség beléphessen oda, vagy kilépjen onnan.
A reklámok pedig költözzenek a Parlament épületébe. Igaz, hogy annak idején nem ilyen céllal húzták fel a falait. Javaslom ezt már azért is kínomban, mert már csupa önreklám az egész, mert az ötletemet nem valósították meg. Nem hangzik el minden ülés előtt a fegyelemre, rendre, a haza szeretetére tanító Szózat.
Mendelssohn e-moll hegedűversenyéről találok azért még be nem piszkított felvételeket, leginkább a nagyoktól. A régi bakelit lemezen megőrzött hangjaira mégis nagyon vigyázok, ki tudja mi történhet még? Még csak annyit, hogy a bejegyzésem címével eszem ágába se jutott megbántani Bachot, az e-dúr hegedűversenye fantasztikus!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése