Nem volt az még olyan régen, amikor a televízió megszületéséről és életének alakulásáról írtam. Kifejtettem véleményemet a műsorok minőségének alakulásáról is, azokra nézve nem feltétlenül hízelgően. Kapcsolódó érzéseimet leginkább a következő mondatom fejezte ki : "Ha egyedül vagy, bekapcsolhatod és anélkül, hogy néznéd, vagy hallgatnád, talán nem érzed annyira a magányt. Ez egy durva kritika, beismerem, de valahogy kibuggyant akkor belőlem.A szobámban lévő -altatószerként is funkcionáló- öreg Panasonicnak valahogyan a tudomására juthatott. Megsértődött és egyik napról a másikra ez az átokvert masina, arcátlanul válaszolt nekem. Nyolc csatornán csak hűlt helyét találtam az adásnak, helyettük azt olvashattam, hogy az itt elosztott analóg csatorna műsorjele megszűnt. A Vodafone Zrt. üdvözöl és -talán egy kis cinizmust is sugallva- megköszöni, hogy igénybe veszem a szolgáltatását valamint biztosít arról, hogy megrendelés esetén továbbra is zavartalanul figyelhetem a Géniuszban résztvevők vetélkedését.
A nagyszobai TV mellett van egy kütyü, ezért a helyzet itt változatlan. Gyalázatos és komisz jelzőket akasztottam a régi tévém nyakába, elnézést kell kérnem tőle. De ki volt akkor az arcátlanul szemérmetlen, pimasz? Ki fosztott meg sok-ezer embert attól, hogy zavartalanul tájékozódhasson a politikai élet alakulásáról, kis hazánkban történt eseményekről, nem a kormány oldaláról megközelítve? Nem nehéz ezt kitalálni. Ha esztendők múlnak el úgy, hogy az ellenzék a kormány szócsövén nem kap lehetőséget megszólalni, nem csoda, hogy a hatalmat magának kisajátítót idegesíti egy szókimondó csatorna megléte és tartós működése. Hosszú-hosszú éveket kellett arra várni arra, hogy az ellenzéki politikusok a kormány fő csatornáján megszólalhassanak. Ötperces időket kaptak és ez a tény önmaga komolytalanná tette a fentről lecsepegtetett engedékenységet. A helyzet gyakorlatilag semmit nem változott, a megszólalási lehetőség kiválogatott és nyúlfarknyi.
Elképesztő a demokrácia oldaláról megközelítve az a nagymértékű ostobaság, amit a parlamenti többség -hovatartozásától függetlenül- zokszó nélkül vesz tudomásul. Elköltünk néhány száz milliárd forintot a közpénzből a Vodafone Zrt.majd felének megvételére és rögvest elintézzük, hogy kevesebben nézhessék, hallhassák azt a televíziót, amelyben gondjaink és bajaink őszinte megfogalmazására törekszenek. A zrt. csinált többször is változtatásokat a vele szerződött felek megkérdezése nélkül, de ekkorát önállóan nem lépett soha. Most felbátorították erre! Vagy jól megfizették? Vagy mindkettő igaz lehet. Biztos, ami biztos! Hogy a most már tulajdonos-társ kormány ne csalódjon, a szolgáltatás árát újévi szokása szerint megemelte a velem való egyeztetés nélkül. Akkor azt ugye jól érzem, hogy nekem egyetlen forint haszonhoz sem kötődhet tulajdonosi érdek? Akkor talán mégsem az ostobaság szülte meg a változást, akkor hát mi? Valahol besurranhatott a félelem, azt kellett elzargatni és az ajtót kulccsal bezárni? Kár ezért a fáradságért, jön az magától, engedélyek nélkül. Éppen ezért nem lehet megoldás elbújni az emberek elől és felfegyverzett őrséggel, páncélozott eszközökkel kiirtani, vagy legalább távol tartani a vidámságot, vagy éppen a sajnálkozó mosolyt.
Közös akarat kifejezését nélkülöző döntések és történések korát éljük. A ma lezajló események eszembe juttatják Michael Ende A Végtelen Történet fantázia világát. Meghívom ide a "nagyjainkat". Nézzenek szembe a Tükör Kapunál önmagukkal, legyenek önkritikusak. Lássák meg a lehetőségek tengerében az emberek álmait, viselkedjenek az ő reményeik szerint, mert ez a dolguk, a szolgálatuk lényege. Mit ér a remény nélküli ember? Akármilyen nehéz kimondani a szót, fabatkát. Mert ha azt is elveszítik, akkor játékos könnyedséggel irányíthatók lesznek és az út végén hiába a csábító fény, a Semmi lesz az uralkodó. Ez mégsem lehet senkinek se célja, vagy veszélyes eszköze!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése