Indul a bakterház?

   Az "Indul a bakterház" c. film egyszerűsége és  humora belopta magát a szívem csücskébe. Negyvenkét év után még ma is -ha megtalál- leragaszt a székre és gondtalan kikapcsolódást hoz nekem ajándékba. Ebben bizonyára nagy szerepe van az igazán egyszerű -fejtörést egy pillanatra se okozó- történéseknek és a hozzájuk kapcsolódó szereplők alakításának. Bendegúz csibészségei utolérhetetlenek, a Csámpás Rozi se akárki és folytathatnám a sort. De most nem igazán  erről akarok beszélni.

 

   Óvodából viszi haza személyautójában két gyermekét az édesanya. Mindössze másfél kilométeres ez az út. A táv közepén fénysorompóval ellátott vasúti kereszteződés. Anyuka és az egyik kicsi soha többé nem érnek haza. Otthon hiába várja őket a négy testvér-gyerek. A frontális ütközés végeredményéről fél óra után a számítógép képernyőjén felvételeket látok. Szülőházam kertjének végénél állt meg a személyvonat sérült mozdony-paripája, előtte egy roncs, két összegyűrt halottal és egy megmenekült kicsi szívvel.

   Koltai Róbert, mindig időben leeresztette a sorompókat. Előfordult, hogy az elhaladó vonat füstje se látszott már, de szabad utat az átkelőnél hosszú percekig nem kaptak a szekerükön egyre hangosabban ágáló parasztok. Végül azért a bakter -fanyar mosolyával kísérve- szabaddá tette az áthaladást. Abban az időben majd minden sínpárral érintkező út, annak teljes szélességét lezáró sorompókat kapott. Azokhoz őr-bakterházakat építettek, amelyekben a szolgálatot teljesítő vasutas mindig tudott a szerelvények érkezésének pontos idejéről. Tették a dolgukat forgalmas útvonalakon és ott is, ahol naponta csak néhány vonat zaja törte meg a csendet. Ezek a vasparipák nem is találkoztak csak nagyon ritkán közúti közlekedési eszközökkel.

Majd nagyon gyorsan megváltozott a világ. Az utakon sebes iramban szaporodtak el azok a motoros erőkkel meghajtott közlekedési és szállítási eszközök, amelyek nem csak sokasodtak, de sebességük, tömegük is nőttön nőtt. Természetesen a vasút is egyre korszerűbb eszközöket sorakoztatott fel. A 328-as, 424.-es gőzmozdonyokat dízel-és elektromos meghajtású paripák váltották fel. Nem él már családjával együtt a kis földjét művelő bakter a róla elnevezett házacskában. Munkáját a messziről vezérelt sorompók, fénysorompók vették át. Ezek működéséhez elengedhetetlenül szükséges egy olyan eszköz, amely érzékeli a síneken elhaladó járművet és "beszélni" is képes vele. "Balíz" a neve, elképesztően sokat tud, de azért ő sem hibátlan.

   A vasúti balesetek tragikus hírei mostanában egyre gyakrabban kelnek útra. A számuk emelkedését senki nem tagadja. A legnagyobb odafigyelés ellenére a biztonsági berendezések meghibásodhatnak, illetve a feladatuk ellátása lehet nem teljes értékű. A balesetek túlnyomó többségének okozója mégis a közúton érkező. Ha pedig alaposan megolvassuk a vonatkozó KRESZ szabályokat, elképzelni is nehezen tudjuk a mozdonyvezetők és a baktert helyettesítők felelősségét a balesetek létrejöttében.

 

   Emberi mulasztás, helytelen magatartás, szabályszegés! A kezdők és a rutinos vezetők felváltva okozói a bajnak. Nem vagyok biztos abban, hogy a jogosítvánnyal rendelkező emberek -egészségi állapotukra való tekintettel- alkalmasak-e a vezetésre. Utasként ültem olyan autóban, amelyből a célhoz érkezve nagy örömmel szálltam ki és a vérnyomásom is rendeződhetett. Szó szerint a félelem érzése látogatott meg néhány helyzetben azon a rövid úton. Akkor ez az ismerősöm be is látta az alkalmatlanságát és hiába volt egészen friss keletű a jogosítványa, bezárta azt jó mélyre az egyik szekrény fiókjába. Elmúlt már 85-éves, eladta az autóját is, hogy biztos legyen magában.

Távol áll tőlem az, hogy bántsam az időseket, magam is közéjük tartozok. A fiatal százzal repeszt a városban kipufogó nélkül és a kanyarhoz érve gyakran veszi igénybe a szembejövők forgalmi sávját. Naponta tapasztalom a rádió zenés dübörgését. És amíg az éthordót a csinos lányka a helyére viszi, a kocsi nyitott ajtaján keresztül nem kívánt -a szirénázó autót is csendre intő- térzenét hallgathat egy nagy-sugarú kör. A vágányokat elhagyva már rég a közutakon járunk, ahol a helyzet csak rosszabb. A tájékoztatásunk eszközeinek köszönhetően minden koccanásról, csattanásról tudomást szerezhetünk. Gondolkodás nélkül elénk tárják a legvéresebb eseteket is, de azok lehetséges okát gyakran még keresni is elfelejtik. Minden ilyen hírben olvasható, hallható, hogy a tűzoltók feszítő-vágó berendezés segítségével kiemelik a járműből a sérültet, sérülteket és az áramtalanítást is elvégzik. Ennél többet igazán nem tudunk meg, ok-nyomozni, az esetre visszatérni senki nem ér rá. 

A statisztikai adatok elszomorítóak. Néhány éves stagnálás után 2021-től emelkedik a sérülések és elhalálozottak száma. Jó lenne lecsípni az irdatlan mennyiségű reklámból és foglalkozni a balesetekkel, azok okaival. Megújítani a közlekedésrendészet szervezetét, munkájukban nagyobb hangsúlyt fektetni a megelőzésre. Az adóforintokból felújítással korszerűvé tenni a közlekedési utakat és "seprűt" adni a fenntartók kezébe azok folyamatos tisztán tartására. 

 

   Végül -de talán legelsőként- nyugalmat, békességet és tisztes megélhetési lehetőséget kell biztosítani minden állampolgár számára, hogy a volán mögé ülve ne az állandó gondjai és bajai járjanak vitustáncot a fejében, hanem erőben és szellemében frissen, csak a vezetésre koncentrálva tehesse meg a kilométereit. 

A sofőr dala jutott eszembe: "Veszélyes úton jársz, hogy el ne térj, jól vigyázz! Ne légy hát álmodozó, mert élni szép, élni jó!"