Egész nyáron díszítették a házat, jóleső érzést keltettek a szépségüket elismerő szemek gazdáinak lelkében. Most pedig megpihennek az asztal tetején, mielőtt végső helyükre, a komposztáló edénybe tennénk azokat. November közepe van és még mindig bontják a szirmaikat. Egyik színe érdekesebb és szebb mint a másiké. Nincs közöttük piros vagy fehér, mindegyik valamilyen keverék szín, meg sem határozható. A festőművész természet remekművei. Nem kell, hogy pironkodjanak a mögöttük pompázó hófehér krizantémok jelenléte miatt.
Ezek a virágok a kert asztalán olyanok, amilyenek mi emberek vagyunk, szeretnénk lenni. Megszületünk és megerősödünk. Erőnk teljében kivirágzunk, majd a szirmaink hullani kezdenek és a "kerti asztal" tetejére kerülünk.
Lehet, hogy át kellene a muskátlikat teleltetni és esélyt adni tavasszal új virágjainak születésére?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése