Kisiskolás koromban az egész osztály vonatra ült és rövid utazást követően leszállt Magyarszék-Sikonda gyógyfürdő állomásnál. Néhány kilométeres gyaloglás után meg is érkeztünk a strandra. Hétköznap volt, zavartalanul pancsolhattunk egész álló nap a Mecsek e kis katlanjában megépített medence vizében. Hétvégeken felnőttként is jártam ott, tűt nem lehetett közénk leejteni. Komló központjában az uszodát elbontották, a térségben csak Sikonda üzemelt, nem csoda hát, hogy tömegek látogatták. Az emberek jó kedvvel fürdőztek tenyérnyi helyen is, szerették ezt a helyet, gyakran meg is látogatták.
A szanatórium épülete -változó eszközökkel- mindig az emberek pihenését és gyógyulását szolgálta. A bányászok erejének folyamatos karbantartása mellett hosszú időn keresztül orvosi felügyelet mellett "civilek"is igénybe vehették a házon belüli medence vizét és a gyógyászatát.
Majd hirtelen megváltozott a világ. A strand medencéit összetörték, eltüntették. Az út ellentétes oldalán jó pénzért igénybe vehető újak épültek, szállodával együtt. A szanatórium épületét korszerűsítették, új fizioterápiás eszközöket vásároltak, de az ajtókat a betegek előtt bezárták. Kié lett, ki lakik benne, fogalmam sincs. Az erkélyen néha száradni teregetett ruhákat látok.
Az erdőt bekerítette a kárpótlás új tulajdonosa, én felhagyhatok a sétáimmal, de mit tegyen a drótokon fennakadt őzike? Az évszázados és ma is használt földes út területét meggondolatlanul eladták. Azonnal megépített fémháló még a Megváltót is bekerítette. Sok-hektáros termőföldeken ma a napelemek virágoznak. A házamat soha nem világította meg utcai lámpa, ám a kitekert égők sötétjét a falumban látom.
Amiket itt panaszosan fölsorakoztatva leírtam, itt vannak mellettem, a rendszerváltás szüleményei ezek. Körültekintés nélküliek, gyakorta a közösségi érdekeket sértők. Másképpen képzeltem el ezt a gyorsan eliramodó harminc esztendőt. Még az a szerencsém, hogy pislákol még bennem az optimizmus apró lángja. Nem véletlenül jutottak hirtelen eszembe G. Hajnóczy Rózsa biztató szavai: "Hinni kell! Mindegy, hogy miben, hiszen gyarló emberek vagyunk, az igazságot úgysem látjuk. Higgyünk a jóban, a szépségben, s talán minden jóvá és széppé válik, ha őszinte szívvel hiszünk benne."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése