"Kívánom, hogy legyenek körülötted olyanok. akik értékelik azt, amit adni tudsz. Hogy legyenek melletted jó emberek, akik őszinte szeretettel fordulnak feléd és óvva súgják:"ne csináld!" Legyen melletted mindig valaki, aki kezét nyújtja a bajban, letörli a könnyeidet és a karjaiba zár"
Köszönöm a megtiszteltetést, hogy karácsonykor ismét beszélhetek a falu apraja-nagyja előtt, nem másról, ismét a szeretetről. Jézus tanításáról, aki nem azt mondta, hogy higgyünk, hanem azt, hogy szeressünk.Sokan írtak márt erről az érzésről, regények, szebbnél szebb versek hirdetik a fontosságát. Most én vagyok a soros, mert megkértek rá. A jóról és a szeretetről, mint elválaszthatatlan barátokról szeretnék szólni.
Amikor először rácsodálkozok a világra, fogalmam sincs arról, hogy mi az a jó és mi a rossz. Hamar rájövök, hogy édesanyám gyengéd ölelése nagyon jó dolog. És ahogy a gyermekkort elhagyva felnőtté válok, már mindent tudok a jóról és a rosszról. Azt hiszem, de ez nem igaz, mert jönnek az új ismeretek. Ezek az egymásnak ellentmondó fogalmak minden emberben másképpen rögzítődnek, tehát soha nem lesz fekete-fehéren elkülöníthető. Ami neked rossz, az lehet nekem akár a jó is. Amikor gyermeked születik, tanítsd meg neki cselekedni a jót, de mondd el a rosszat is. Vigyázz, mert legnagyobb tanítómestere a te életed lesz! Társad hasonlóan tegye ezt és a gyermek természetesen jó lesz. Az ember élete is egy tanár, szerteágazó tudással, kellő erőszakkal, gyengéd okítással, mégis mindenkor befolyásolhatóan. Hiába tudod, hogy a kisiskolás buksiját teletömik felesleges, gyakran ellenőrizhetetlen információkkal, nem tehetsz e gyakorlat ellen semmit, de a fejecskékben rendet tehetsz. Nem különb a felsőbb iskola sem és minden jót és rosszat magában hordozhat egy munkahely, vagy más közösség is.
És mégis hogyan kell csinálni? Miként kell és lehet a birtokomban lévő jót másnak adni? Gyereknek, unokának, szülőnek, társnak, barátnak, ismerősnek, arra rászorulónak? Keveseknek adatik meg az, hogy tanulás nélkül -csak mert a génjeikben hordozzák- szórni tudják a jót. Nem így működik, a jót adni és elfogadni, kemény edzések utáni munka eredménye lehet. Ha jól dolgoztunk, felneveltük testünk minden porcikájában a szeretetet és akkor annak ápolása már a világ legegyszerűbb feladata lesz. Gyakorolni, kinyilvánítani kell, ahányszor arra lehetőség kínálkozik. Egy falat kenyér, egy mosoly pillanatok műve csupán, mégis egész napra elegendő örömet adhat. Tékozoljunk hát nyugodt szívvel korunktól függetlenül és közben keressük az újat, amit becsomagolhatunk a másoknak is adható ajándékok tárházába. Ha elég ügyesek vagyunk, ez a körforgalom állandósul és nem követjük el a bűnt azzal, hogy a jót megtartjuk a saját zsebünkben.
Márai Sándor: Ajándék
És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.
Karácsony van. A legdrágább kincs, a szeretet ünnepe ez, de ezt adni és elfogadni -minden ünneptől függetlenül, naponta kell gyakorolni. Szeretni egyedül nem lehet, mert az nem más, mint törődés a másikkal. Elfogadom olyannak, amilyen és nem próbálom megváltoztatni. Megbízom benne és nem kötöm feltételekhez a létezését.Az, akit szeretünk, olyankor is mosolyt tud csalni az arcunkra, amikor nincs velünk. Elég, ha csak rágondolunk. A szeretet társasjáték, nem működik egyedül, és nem elég érezni, azt ki is kell mutatni. Az emberi kapcsolatokban a legapróbb dolgoknak, gesztusoknak is örülni kell, mert feltételek nélkül, tiszta szívvel szeretni a legjobb dolog a világon.A szeretet összetett és egyszerű. Összetett, mert kellemes és fájdalmas élmények, gondolatok és érzések kusza összessége és egyszerű, mert amint átláthatóvá válik, úgy lesz egyre tisztább, egyszerűen kifejezhető és megélhető. A szeretet feltételekhez köthető adomány. Nem kívül kell keresni, másoktól elvárni, hogy szeressenek. Nap mint nap nekem kell tennem érte
És folytathatnám azzal, hogy saját magunkat is kell szeretni, mert az nem egy önző dolog, sőt, alapja a másik felé megnyilvánuló szeretetnek. A szeretetet tanulni kell, mert nem más az, mint az odaadás, támogatás és védelem.Sok múlik azon is, hogy honnan jövünk, mit tanultunk, kaptunk az elődeinktől, hogyan nyilvánult meg a szeretet a szűkebb, tágabb családban. A legfontosabb pedig, hogy tudtuk-e fejleszteni magunkat,mert ez nem egy könnyű, végtelen feladat. A szeretetnek annyi definíciója létezik, ahányan vagyunk, és annyiféle lehet, ahányan vagyunk. Nincs kora, nincs neme, nincs vallása.
Azt hiszem, túl bonyolultan fogalmaztam meg a gondolataimat. Leegyszerűsítve hadd bocsátkozzak ismétlésbe. Ha az idei esztendő falusi - különösen a gyermekeket foglalkoztató- eseményeire, a mára feldíszített fenyőnkre- az ünnepen egymással versengő, vendégeket csalogató ablakokra, a környezetünket szépítő munkákra gondolok, akkor a szeretet nyilvánvaló hirdetéséhez csak az kell, hogy a templomból kilépve ,karácsonyfánk fényénél igaz mosolyunkkal köszöntsük a másikat.
Mielőtt egy verssel befejezem, megköszönöm a figyelmüket, mindenkinek örömökben gazdag karácsonyi ünnepeket kívánok!
Bencze Marianna: Csendesedjünk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése