Tavalyi ballagásán nem vehettem részt. Tárgyi ajándékot azért kapott és üdvözlő sorokat. Ezek megfogalmazásához egy éppen akkor olvasott könyv szerzője adott ötletet és segítséget. Békés Sándort az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának alapító vezetőjeként ismertem meg. Kapcsolatunk a stúdió tűzvédelmét szolgálóan hivatali, korrekt és majdnem baráti volt. Nyolcvanadik évében, egyik könyvét olvasva idézhettem fel emlékét. A vadászó ember életének velünk is megosztott cserepeit rakosgattam fel egy olyan tetőre, amely árnyékában Esztit nem tűzheti az égető napsugár, nem csapkodhatja a viharos erejű szél.
Gondolatait csokorba kötözve adtam át a ballagó gyermeknek azzal, hogy cselekedeteiben ne tartsa azokat kötelezően megtartandóknak, irányt szabóknak, talán csak megfontolandóknak:
" Olyan kevés, akár egy mosoly is elég a boldogsághoz. Minden találkozás egy élmény, egy kaland. Legyen egy mindenkinek menedéket adó kaliba. Az élet tanulás és tanítás, alkalmasság, bizalom, szeretet, gátlások oldása. Része vagy a földnek, fáknak, égnek, zajoknak, illatoknak. A karácsony nem a gyertyagyújtással kezdődik. A régi emlékek fontosabbá válnak, szemlélődé öröme, emlékezés nyugalma. A kutya és az ember igaz kapcsolata. A vadászat lényege maga a vadászat: bizakodás, izgató küzdelem, remény. A szarka gyáva, mégis szemtelen és fosztogat. Csak egy csepp könny, nem sírás az. Csendben, némán is szól a zene. Életünk feladataiban törekvés a hibátlan teljesítésre. Nagyapa százszor hallott történetei. Hálaérzés nem súlyos teher, felszabadít, megerősít, boldoggá tesz. Hazaszeretetünknek is hálaérzés az alapja."
Ezt a tizenhat kipattanó szikrát jelöltem meg olvasás közben a grafittal, tartottam tovább adni érdemesnek. Külön-külön eltöprenghetek mindegyiken egy koros nagypapa fejével. Valamennyiről egy-egy novella vagy akár regény is íródhat, íródott. Az író kölcsönvett sorai közül több is van olyan, amelyik egész életre szóló. Korai volt talán egy kamasz lányka kezébe adni? Nem hinném, de a befejező soraim azért unokámhoz szóltak: Most kilépsz egy iskola ajtaján és belépsz egy okkal nagyobbnak a kapuján. Tanulj becsülettel úgy, ahogy ezt eddig is tetted. Ne ijedj meg attól, hogy a következő évek során lassan felnőtté válsz, ez a dolgok rendje. Nekünk úgyis örökké gyermek maradsz, a mi kicsi Hold Anyától megszökött unokánk. Végül nem feledkeztem meg gratulálni az iskolából és azon kívül megszerzett -testét és lelkét gyarapító- tudásához.
Remélem, hogy gimnáziumának kerekei gyorsan megtalálják a járt utat és Eszter néhány év múlva újból feladat elé állít, hogyan emlékezzek meg ballagásáról. Ott leszek azon személyesen, ez a legbiztosabb megoldás. Búcsúzhat-e majd úgy az osztályfőnökétől, ahogyan azt tette a múlt nyáron? Talán jobb is, hogy nem láttam azt élőben, mostanában már olyan gyorsan és sűrűbben fordul elő, hogy a szemeimet dörzsölgetem. Vagy törölgetem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése