Az 1980-as években már közismertté vált az, hogy a város tűzoltói szívesen adják kétkezi munkájukat Komló szépítéséhez, fejlődéséhez. Természetes volt ez már az itteni szolgálati napjaim kezdetekor. Megismerhettem egy minden munkához jól értő személyi állományt. Nem is volt szükséges külső szakembert hívnunk életfeltételeink hátterének megfelelő szinten tartásához. Ezért hát az sem volt véletlen, hogy egy-egy közösség a segítségünket kérte. A fizetségünk a köszönöm volt, amihez gyakran társult a háláról árulkodó mosoly.
A Komlóhoz csatolt kis község tanácstagja hajlottabb kora ellenére frissen és agilisan tette a dolgát. Addig kopogtatott a tanácselnök ajtaján, amíg az meg nem nyílt aktuális kérelme teljesítése előtt. Így fordulhatott elő az, hogy a város is segítette Szent Márton püspök templomának felújítását. Félig szabad, félig szolgálati időben jeleskedhettek a fiúk. Társadalmi munkának hívták akkor az ilyet és az is volt. Száznyi ember kedvére -Isten örömére a hívők szerint- segítettünk megújítani az egyre ritkuló szentmisék otthonát. Senkit nem érdekelt, hisszük-e Istent, mindenki tette a dolgát jó kedvvel, felebaráti szeretettel fűszerezve. A búcsú-vacsorát -szorgos munkával eltöltött napok után- jóízűen még délután elfogyasztottuk. A falu néhány asszonya remekelt a kiválóan fűszerezett vegyes pörkölt elkészítésével. A nokedlit is megfelelő méretűre szaggatták. Márton püspök felújított otthonában első alkalommal celebrált szentmise a köszönömről, az egymásnak nyújtott segítségről és a szeretetről szólt.
Az ablakon kiszökött papagájt porlasztott sugárral "lőtték" le a fáról, így adhatták vissza az idős néni kezébe. Sziréna nélküli kísérlet volt ez és sikerült. Társadalmi munka volt a javából. Én nagyon sok embert ismertem meg, közülük sokat kötelezőn, hivatali kapcsolatokból eredően. Mégis csak elvétve fordult az elő, hogy magam hoztam volna a "plusz" munkát. Tűzoltók jöttek és kérték a lehetőséget, meg is kapták. Szülőfalujuk kicsiny emlékházától a bajba jutott tűzoltó házának javításáig. A feladat mindig önként vállalt volt. Ha a munkába mégis belecsöppent valaki akaratlanul, az csak a javára szolgálhatott. Minden befejezett munkának a kölcsönös öröm volt a kísérője. Engem a büszkeség érzésével töltött fel az, hogy ilyen közösségnek lehetek egy vezetője.
A laktanyán kívüli elfoglaltságok soha nem ütköztek a szolgálat érdekeivel, nem eredményezhették a tűzoltások és műszaki mentések késedelmét. Azóta a tűzoltói munka rendje alaposan megváltozott. A mai állapotok nekem -régtől nyugdíjasnak- nem tetszenek. A baj az, hogy a ma szolgálatot teljesítőknek sem. Rosszul érzik magukat a munkahelyük falai között. Igazán jót tenne velük most egy kis tavaszi kikapcsolódás, például csemeték ültetése formájában. Örülhetnének az ágacskák zöldbe boruló nyújtózkodásának, felismerve bennük munkájuk köszönömmel fizetett gyümölcsét. Az idősebbeknek eszükbe juttathatná Szent Márton templomát, ahol nem tudom, járnak-e templomba az emberek, celebrál-e még misét a pap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése