Katrina tanít!

Amikor megszületett ez a dalos ajkú kis tündérke, a szülők joggal hihették, hogy egy fénylő csillag hullott az ölükbe. Így is volt ez, édesanya biztos karjaiban a ragyogó szemeivel ezt hirdette, apára vetett tekintetével. Ám lassan két éve már annak, hogy a kislány arcocskája sápadni kezdett, kicsi testét kikezdte az akut limfoid leukémia. Leírni, kimondani is rossz ezt a kórt. Hát még mellette, vele együtt élni, súlyos teherként cipelni a testünkben, nehezen elviselhető. Anyu és Apu szíve kétségbeesetten fáj amikor gyermekük szenvedését látják, de megtelnek reménnyel, ha a jókedv és azt kísérő mosoly villan fel az arcocskán.

 

Talán a tervezett izraeli kezelés anyagi feltételeinek előteremtésével kezdődött. Megalakult egy csoport "MindenJó Kartináért" elnevezéssel. A nevet a kislány adta, mert az érte aggódó "hogy vagy" kérdésekre -mosolyával fűszerezve- rendre azt válaszolta: "MINDENJÓ!" Amennyire a facebookon figyelemmel tudtam kísérni a csoportot...hát egy nagy-nagy csoda tanúja lehettem. Ekkora összefogás, ennyi segítség, ilyen határtalan szeretet! Mesébe illő, pedig ezt a valóság produkálta. Muszáj erről kicsit bővebben is írnom. Arról persze nincs tudomásom, hogy hányan és milyen módon tették szívüket a kislány kezébe, néhányukról hadd emlékezzek meg. Akikről nem szólok, mégis a szívüket adták, éppen úgy megérdemlik a köszönetet, fogadják el most tőlem is. "HAJRÁ KICSI LÁNY" felirattal láttam egy pólót, szabadon választott árral eladót. Andi, Virág és a Jótékony Kézművesek licitre ajánlották fel termékeiket. Jótékonysági edzés, jótékonysági koncert, focimeccsek teljes bevételei "gazdagították" a családot. Népművészeti agyagedények keresnek új gazdát, hangszerkészítő, gitárt ajánl fel. Jótékonysági Sütivásár várja színes programokkal az érdeklődőket szombat délután a focipályán. Feladat csak annyi, hogy a sütis tálcára -hogy az haza találjon- írják rá a nevet és címet. A rendezvényekről lemaradók pénzt utalhattak kedvük és tárcájuk vastagsága szerint.

A sok-sok ember adománya túlnőtt azon, hogy egy ideig rendezze a család anyagi problémáit. Példát mutatott mindenkinek jóakaratból, emberségből. Megható és kedves, ahogyan a család rövid videón megköszöni mindenkinek a segítséget.  A kislány kórházi szobájában külön-külön szalutálnak, szemükben a félsz és a mosoly,a hit és a remény minden árnyalata. A pécsi klinikának egy Édesanya üzeni: "...ahol folyamatosan, napról-napra bebizonyítja a csapat, hogy a végletekig harcolnak értünk, újabb módszert, lehetőséget keresve arra, hogy mielőbb kijuthassunk Bécsbe, az ismételt sejtlegyűjtésért és a várva várt gyógyulásért." Majd folytatja: "Fórumon is megköszönöm azt az áldozatos munkát, amit értünk tesz ez a kis közösség. Nem feledkezem meg a többi Segítőnkről sem, de a köszönetnyilvánítást a legnehezebb megírni. És nem azért, mert nem jut eszembe, akinek megköszönhetném, hanem mert egy nagy falunyi embernek tartozom hálával és nagyrabecsüléssel." Ennél szebben nem kell, nem is lehet megköszönni, de folytatja: "Köszönöm a folyamatos érdeklődéseteket, és azt, hogy még mindig velünk vagytok."

Kemoterápiák, őssejt transzplantáció, fenntartó kezelések, így telnek most a kislány hónapjai. A szakorvosok véleménye alapján elengedhetetlen egy Magyarországon még nem elérhető sejt kezelés. Ennek Bécs az állomása. A szülők számára a gyermekük betegsége nem igazán tervezhető pénzügyi kiadásokat jelentenek. A lakhatási -és egyéb felmerülő költségeket a család és a barátok segítségével ez ideig sikerült előteremteni. A továbbiakban ez a szűk kör nem lehet elégséges. Ezért is írhatom örömmel le azt, hogy egészségügyünk szegény pénztára is kinyílik, maga ügyévé téve a beteg gyógyulását. 

Nem találkoztam az egyház segítő kezével, de látom azokat az embereket, akik imára kulcsolt kézzel kérik a Mindenható gyógyító erejét. Én régen nem beszéltem vele, most mégis belépek abba a sorba, ahol bizakodva várják a hit erejével egy gyermek gyógyulását. Magam is kérem Istent, adjon gyógyulást és jó egészséget, segítse a kis beteg harcát, tegye őt győztessé, csodásan széppé az életét!A kis Katrina sok embert tanított meg együtt gondolkodni, összefogni és szeretni. Bizonyította meglétét a közöttünk sokszor bujdosó és gyakran elfelejtett emberi jóságnak. Megmutatta nekünk, hogyan élhetünk ezzel a nemes tulajdonsággal és miképp adhatjuk tovább azt a mi szeretteinknek. 

Kedves kicsi Katrina! Tanításodat én most mindannyiunk nevében megköszönöm! A leírtakat az internet hullámain olvashatóvá teszem sokak számára. Szüleidnek kitartást és sok erőt kívánok, amelyek kiérdemelten hozzák meg számukra a Te gyógyulásodat! Hátadra egy nagy batyuba beleteszem az összes féltésemet, hogy az a jókora súly ne engedje a rosszat csak úgy futkorászni veled. Azt kívánom még, hogy ablakodról tűnjenek el a rácsok, hogy csillag barátaid közül a Napocska zavartalanul cirógathassa arcodat!