A múlt hónapban emlékezhettek meg -azok akik fontosnak tartották- a Balkezesek Nemzetközi Világnapjáról. Nem tudom, van-e még szabad napja az évnek, amihez majd egy újabb akármit is köthetünk. Létezik az életünkben néhány alapvetően fontos dolog, mint az egészség, tisztesség, becsület, jóság, szeretet és még folytathatnám, amelyekről nem megemlékezni, de velük naponta élni kell
Legyen hát mégis, beszéljünk a balkezesekről! Nyolc, de tizenöt százalék is lehet az arányuk a jobbosokkal szemben. Ám van olyan terület is, ahol negyvenen is balosok a száz közül. Ez attól függ, hogy mikor, ki, hol és miért készítette az erre vonatkozó statisztikát. Egyszóval ez így, ahogy van, komolytalannak tűnik. Genetikai kérdés, vagy tanult tulajdonság, agyunk jobb, vagy bal féltekéje a felelős? Ezen el lehet gondolkodni, de túl sok energiát belefektetni nem érdemes. Ha mind a két kéz egészséges, akkor azok gazdája -legyen jobb-vagy balkezes- meg fogja találni minden feladathoz a helyes mozdulatokat.
De mit szólnak egy ilyen balkezes emlékezéshez azok,akiknek egy trauma kapcsán éppen az veszett el? Hogyan fogadja ezt a nyári napot az, akinek vállaiból soha nem nőtt ki egyik sem? Utóbbiak jót nevethetnek rajta és nekilátnak szájjal, vagy lábbal festeni mesteri alkotásokat. Előbbiek pedig megtanítják a jobbat a balra is!
A szép magyar nyelvünk gazdagsága közismert. A "bal" szócskát sok másikhoz illeszti, legtöbbször jelzőként és így alkot meg egy új szót, jelzőt, vagy főnevet. Sok olyan kifejezést ismerhetünk, mely szerint rosszat jelent a bal. Baleset, balog, balsiker, balszerencse, balsors, balfácán és sorolhatnánk tovább. Ezek többsége igazán csak egy egész mondattal helyettesíthető. Meg is tesszük ezt, ha kell, hacsak nem bal lábbal keltünk aznap fel az ágyból.
A balkezesség két jobb kezet jelent, mondják ezt a két egyformán ügyes kezet igénylő szakmát gyakorló emberek. Mások szerint kifejezetten előnytelen, ha a padsor közepén ülünk le ebédelni. Van, aki szerint ma már nem lehet kérdés a balkezesség, ezért nem is kell szót ejteni erről augusztus 13-án.
Én személy szerint nem értek egyet az előbb leírt mondatomban foglaltakkal. Jobbkezesnek születtem, szerzett balkezes lettem. Soha nem minősítettem jónak, vagy kevésbé jónak a kezeimet, használtam azokat a tanultak szerint. Amíg csak tehetem, meg fogom ünnepelni a bal kezemet minden augusztusban, meg szeptemberben, októberben és...
Hogy miért? Hát azért, mert szó nélkül tanulja és veszi át a jobb kéz tennivalóit. Kis támogatást még kap jobbról, egymaga ügyetlenebb, de jól halad. Elnéző vagyok vele szemben, mert látom szolgálatában az igyekezetet. Egy ing begombolásához alig van szüksége segítségre. Étkezéskor a kanál már az övé és ha villát tart, mosolyogva nézi, hogyan szabdalja szét a húsokat a kés. Megjegyzem, hogy a legtöbb étel kanállal is jól vágható és ezt a körülöttem ülők észre sem veszik?
Bal kezemnek a cirógatással van egy kis baja. A hosszú évek megszokott helyét szükséges váltani. Lefekvéskor ugyanabban az ágyban, csak a másik oldalon kellene fekhelyet választania. Van az a dolog, ami nem sikeredik neki. Nem tudja megszólaltatni a hegedűt. A vonót csak húzná valahogyan, de hiába, ha a társa nem képes a húrokat jó erővel lefogni. És ebben még a lehetőségét se látom a fejlődésnek, mert a kéz az őt tartó karral együtt szép lassan, alig észrevehetően erőtlenedik.
Semmi gond! Ma már minden pótolható! Bal kezemmel bekapcsolom a gépet, megkeresem a napi, szívesen hallgatott hegedű játékot. A felcsendülő dallamok feledtetik az én hibáimat, mert a hegedű-ahogy azt Yehudi Menuhin mondta- az ember saját képére alkotta gyönyörű istennő. Hogyan is merészelnék akkor én a violinhoz nyúlni, amiről Menuhint hallgatva a vallásos hitetlen Einstein azt mondta: "Most már tudom, hogy van Isten az égben."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése