Majd csökkenő érdeklődéssel futottam tovább a sorokon. "A kormány még júliusban döntött arról, hogy a Klíma-és természetvédelmi akciótervben foglaltakkal összhangban megkezdi az illegális hulladéklerakók felszámolását. Az innovációs és technológiai Minisztérium ezzel párhuzamosan dolgozta ki a tisztítsuk meg az országot akciótervét..." Építésgazdaságért, infrastrukturális környezetért és fenntarthatóságért felelős államtitkár mondta ezt. Nem ismerem az akciótervet, nem tudom, hogy mikor kezdik, belefogtak-e már a takarításba? Nem kristálytiszta számomra az sem, miért is felelős az államtitkár. Talán jobb lenne közérthetően, kiváltképpen tiszta magyarul fogalmazni. "Fontos eleme az illegális hulladéklerakás felszámolásának egy olyan szankciórendszer bevezetése, amellyel senkinek sem jut eszébe közterületen lerakni a szemetét..." Nem igazán magyar ez a mondat se, mert hát a lapátot kell kivenni a kezekből, ha azzal akarják megszabadítani a platót a szeméttől. A sajtó hasábjain közölt cikk ezzel be is fejeződik. Igazán komolyan nem tudom venni, mert egy-egy cselekmény büntetni rendelése önmagában még soha nem jelentett visszatartó erőt.
Türelmetlen vagyok és elégedetlen. Pedig hát örülnöm kellene annak, hogy végre foglalkoznak a szeméttel. Azt nem értem, mire vártak eddig. Keletről bánya hulladéka ölte meg a Tisza halait és ez a szőke folyónk minden évben fuldoklik a teméntelen műanyagtól. Nyugati erdei útjainkat még ma is gyakran tapossa a szomszéd autója és felejti itt a csomagtartójából kihányt mocskát. Talán engedéllyel hordják kamionokkal szomszédaink a szennyvizük üledékeit már jó ideje határainkon belülre? Nem olvastam megnyugtató sorokat, hogy őszintén beszélnénk ezekről a gondokról. A kormány megígérte, hogy áttekinti a kérdéseket, ám néma és cinkos a csend. De most aztán jaj mindenkinek, aki szemetével a közterületet szennyezi! Nem hiszek a megoldásban. Büntetéssel való fenyegetés kevés! Példamutatás és nevelés, az igen!
Mánfa község határában a hétvégi kiskertek ölelésében, egy simára gyalult területre néhány kamionnyi ipari hulladékot raktak le. Tizedik hónapja már ennek és nem láttam sehol egy fotót, nem olvastam ugyanabban az újságban egy rövidke cikket, ami a rend helyreállításáról tájékoztatott volna. A szemét ma is ott van a természet lágy ölén? Ez is elképzelhető. Országgyűlési képviselő kért segítséget nyár elején a parlamentben, de nem biztos, hogy a hangját meghallotta valaki illetékes, ha van ilyen. Én meg vagyok arról győződve, hogy az ügyben minden fontos tényező ismert. Miért nincs akkor tájékoztatás az elkövetőkről és a felelősségre vonásról? Nehezen képzelhető el, hogy egy ilyen kérdésnek ne lenne gazdája. Miért nem érdekli legalább a hírt megszellőztető sajtót az emberek tömegeit érintő hulladékok sorsa? Ha nem keresi a választ, akkor őt nem is érdekli az olvasója. Elképzelhető, hogy nem is újságíró a cikket megíró, csak egy fizetett, gépies alkalmazott? Miért van hallgatás? Foglalkozik-e bárki is a hulladék ügyekkel? Parlamenti képviselőnk kapott-e valamilyen választ a feltett kérdéseire?
A programot kihirdető államtitkár hölgynek néhány feladatra hívom fel a figyelmét. A szemét-gyűjtés-lerakás-szállítás feltételeit mindenütt meg kell teremteni és az érintettek mindegyikétől megkövetelni a végrehajtást.Van belőle nekünk is elég, nem szabad eltitkolt üzleti kérdés miatt szemétdombot csinálni kis hazánkból. A feltételek megléte még nem szülője a helyes magatartásnak. Tiszta és rendezett környezetben az él, akit arra a szülei megtanítottak. Ebben az okításban nagy szerepe van még az óvodáknak, iskoláknak és minden -az életünkben példát formázó- közösségnek. Ám addig, amíg a szabályozók kiadását nem követi fentről a példamutató magatartás, a közterületeken és azokon túl is behunyja szemét a sok szemét és háborítatlanul alszik tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése