Érdemes volt

A diákkori nyári kereseteimről nincsen semmilyen dokumentumom. Lehetett ez az évek során 5-6 hónapnyi, teljesen legálisan végzett munka. Nyaranként leginkább Garai postamester úr adott nekem feladatot, Walcz Feri- és Lécz Józsi bácsik helyettesítését. A kézbesítés egyszerű elfoglaltság volt, ha mégis kérdés vetődött fel, ott volt Varga Sanyi, aki segített, akivel reggelente egyszerre hagytuk el a sásdi posta ma is takaros épületét. 1967-től aztán munkakönyvem is lett változó, 1500 Ft-os fizetésekkel.

A 25. életévemben tűzoltó lettem 2250 forintért. Szolgáltam majdnem 33 évet hét, mindig magasabb beosztásban. Az illetményem emelkedését befolyásolták a rendfokozati emelkedések és bevezetett pótlékok. Jelentősen nőtt a pénzem, amikor a tűzoltói fizetést a köztisztviselőkéhez igazították és a főtanácsosi címmel együtt a vezetői pótlékot is folyósították. A forint óriási romlásakor a központi szerveink igyekeztek a bérek emelésével ellensúlyozni az inflálódást.

A fizetésem valamennyi változását rögzítő és azt megindokló írásos dokumentumot megőriztem. Most akár dicsekedhetek is azzal, hogy tisztes nyugdíjjal kezdtem el az 57-éves felső korhatár elérésekor a civillé vált életemet. Ezt meg is tehetem annál is inkább, mert a szolgálati éveim alatt én azért is mindent megtettem, hogy "legkisebb" nyugdíjas tűzoltó is zavartalanul élhessen a havi  apanázsából.

Sokkal később mozgásszervi problémáim miatt perlekedtem. Ez arra az időre esett, amikor az illetékes szervek, talán felsőbb utasításra a kérelmek elutasításában jeleskedtek. Sőt! Balgák, süketek és bénák! Mit kerestek ti még itt ezen a világon? Nem ezt hirdették ugyan, de ekként cselekedtek. Újra értékelték a korábbi minősítéseket és túlzásokba is esve ítéltek egészségesnek fogyatékossággal együtt élő embereket.  Nem kértem ügyvédtől segítséget, magam civakodtam  az I-II-fokú bizottságokkal, az ügyintézési határidőket semmibe vevő, vélhetően központilag eligazított jogászokkal. Egyedül voltam jelen a bíróságon is, amikor a bíró a győzelmemet az ítéletében kihirdette. Nem azért jártam ezt a hosszú és göröngyös utat végig, hogy a havi pénzemet a megnyert összeggel kiegészítsem. Ez soha eszembe se jutott, a húsz-egynéhány-ezernyi forint nem hiányzott a család kasszájából.A parkolási kártya megszerzése sem volt a cselekedetem mozgató rugója. A jogszabályban is megfogalmazott igazamat kerestem a hatalmával visszaélő fölényeskedőkkel szemben. És az úton találkoztam érdek nélkül és őszinte szívvel segítőkkel. Csak velük együtt találhattam meg az igazságomat. Tisztelettel meg is köszönöm ezúton nekik!

Érdemes volt harcolnom! Megmutattam, hogy lehet még igazságot és önbecsülést elnyerni. De vajon hányan estek el igaztalanul a "súlyosan fogyatékos" jelzőktől és  a vele együtt járó, számukra talán nagyon is fontos pénzösszegtől?

Kár, hogy voltak és talán vannak ma is, akik feltételezik rólam, hogy ezt az egészet a parkolási kártyáért, vagy csak eggyel több tál lencséért csináltam végig! Ők nem ismernek engem, ám az is lehet, hogy viccelődve bosszantani akarnak csupán?