2019. július 16., kedd

Hálából...

A fűnyíró kései elkerülték. A szaletli oszlopának közelében dugta ki a földből vékonyka szárát. Több nyírást is megúszott, terebélyesedett. Haragoszöld levelei már a mintázatuk miatt is kíváncsivá tettek. Hagytam, hogy nevelgesse szirmait. Ügyesen kibújt az oszlop takarásából és  dugja ki a fejét minden délután csak azért, hogy a lemenő nap megérinthesse a simogató sugaraival. Sok-sok apró virágocskájával fizette ki albérletét, naptüzes sárgájával a kerti házikó bejáratának díszévé vált.

Nem tudom, hogy hívják. Megkereshetném a nevét, de ennek nincs is semmi jelentősége, felismertem. Gyermekkori nyarakon a réten hazafelé gyűjtött csokrokat mindig szépítette. A falu szélein már nincsenek tarka-virágos rétek. Bekopogott hát hozzám,  menedéket kért tőlem és én adtam is neki. Meg is hálálta azt.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése