Sportcsarnok, termálvizes lórehabilitációs központ, látvány-szegénynegyedes mozipark, csúszdapark, stadion. Ebben a sorrendben leírva olvasom egyik városkánk töretlen fejlődéséhez kapcsolódó létesítményeket. Konkrét személyhez köthetők ezek a sikerek, mondják sokan irigykedve. A tűzhöz közelebb ülő mindig is több meleget kapott. Az biztos, hogy ilyen nagyszabású beruházásokhoz szükséges forintokat nem a helyi önkormányzat gazdálkodta ki.
Nem kötődök a városhoz, nem jártam még ott, mégis örülök az ilyen híreknek, minden, hangosan is feltételezett visszásság ellenére. De mégis csak van valami a bögyömben, ami kétségeket ébreszt bennem. Elszomorító esemény miatt lógatom az orrom. Négyszintes lakóépület egyik lakásában egy férfi mumifikálódott holttestét találták meg. Vajon mennyi ideig feküdt holtan a "természetes" halált halt ember? Hány hónap, év telt el a test teljes kiszáradásáig? Úgy tűnik, hogy a folyamathoz ideális volt a lakás hőmérséklete és páratartalma, mert ezeket sajnos nem változtatta meg egy kinyíló bejárati ajtó.
Milyen az a közösség, amelyikben ez előfordulhat? Mégis rosszallásomnak adok hangot az egész várost illetően. Ennek az embernek nem volt rokonsága, vagy azokkal élő kapcsolata? De hát létezett, valaki csak ellátta! Az is lehet, hogy gondoskodott saját magáról, amíg ezt megtehette. Látványos leépülését senki nem láthatta, feltehetően egy erősen szorító infarktus vágta a földhöz, ám az is lehet, hogy egyszerűen éhen halt. Máról holnapra megszűnt létezni és nem keltett hiányérzetet senkiben. A szomszédoknak nem tűnt fel a csend, a mozgás hiánya, az épületben lakók egyikének sem hiányzott a rossz előéletű, nem szeretett lakó? Nem kellett volna közös költséget fizetni, lépcsőházat takarítani? Nem hozott semmit, legalább közmű fizetési felszólításokat a posta? Nyugdíj nélkül élt, miből, talán segélyekből? Nem kereste az önkormányzat adó, vagy gyámügy kapcsán? Egykori munkatársait nem érdekelte a szolgálattól eltiltott sorsa? Büntetése letöltése után csak úgy kidobták, ellenőrzés nélkül hagyták? Nem hiányzott egyetlen társadalmi szervezetnek sem? Volt háziorvosa, aki nem látogatta meg?
Egykori élettársa végül, valamilyen érdekből rátörette az ajtót. Megérdemelte a sorsát, úgy kell neki mondanák sokan. Miért maradt el egy kinyújtott kéz, egy esély?
Senkit nem szabad hibáztatnom, de biztos, hogy ez az ember fikarcnyi segítséget nem kapott egy új élet kezdéséhez. Élhetünk így egymás mellett? A kutya kitisztítja pajtása harapott sebeit, mi pedig köszönés nélkül megyünk el egymás mellett. És ez a jobbik eset, mert egyre gyakrabban meg is marjuk embertársunkat. Szaporodnak a lakásokban felejtett, mumifikálódott holttestek száma.
Még mindig örülök a város gyors fejlődésének, csak a sorrenddel van bajom. Tanuljanak meg előbb bekopogni a szomszédhoz, hogy van, miben segíthetek kérdésekkel és csak ezután épüljön a stadion! Nem helyesen működik ma a mi kis világunk. Az én általános iskolámban a falon díszelgett a címet adó mondat. Ma nem látom sehol, pedig komoly mondanivalót hordoz magában még akkor is, ha a bolsevik rendszer egyik frázisáról van szó. Hajdan sokan szerették volna, hogy valóra váljon, ma nem akarják, vagy nem merik kiírni sem. A kevesek kezébe koncentrálódó hatalom a bokros teendői mellett nem ér rá, vagy talán nem is akar egyenrangúként foglalkozni minden emberrel, a csupa nagybetűs EMBERREL! Pedig hát azért van! Vagy nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése