Gyermekeim korosztályához tartozó vendégek jártak nálunk. A velük érkező két, lassan kamaszodó fiú az éppen itt levő unokáimmal együtt gyorsan és hangosan vették birtokukba kertünket. Kiültünk a teraszra és beszélgettünk. A hölgyet a gyermekekkel ismerjük. A fiatalember most mutatkozott be. A Balaton parton él, válófélben, a körülöttünk ugrándozó fiúkkal azonos korú fiú gyermekével.
Messze élnek egymástól, munkájuk is merőben más, hogyan jöhettek össze? Morfondíroztam ezen magamban, de a kérdés nem olyan fontos. Lényeg az, hogy láthatóan jól kijönnek egymással. Éppen ideje, hogy ez a lány nyugodt és kiegyensúlyozott körülmények közé kerüljön. Mert benne az alattomos, kiszámíthatatlan, övön aluli eszközökkel, orvul támadó ezerarcú él.
Egyik szomjas kisunoka az asztalunkhoz futott limonádéért és fellökte a boros üveget. A hirtelen támadt kis kavarodást kihasználva más irányba tereltem a beszélgetésünk fonalát, a kíváncsiságtól vezérelve mégiscsak rákérdeztem megismerkedésük körülményeire. Egymás mondatait továbbfűzve, örömmel tájékoztattak bennünket.
-Pécsett jártam a neurológiai klinikán a szokásos konzultáción. - kezdte el a fiú.
-Én pedig az sm-betegek megyei egyesületének közgyűlésén vettem részt. - folytatta a lány.
Innen azután újabb kérdés nélkül is elmondták, hogyan találkoztak, hogyan alakult kapcsolatuk, miként keresik ma együtt a boldogulásuk útját.
Kiderült hát, hogy a két felnőtt szülő a házasságuk kötelékében döbbenhetett rá arra, hogy a gyógyíthatatlan és a nehezen féken tartható sclerosis multiplex betegséget hordozzák magukban. Ezért mentek tönkre a házasságok, vagy más okokból, nem esett erről szó.
-Unottan ülök a közgyűlésen a hátsó sorban, az elhangzottak nem kötik le a figyelmemet. Megint a különféle gyógyszerekről, eszközökről beszélnek, nem titkoltan eladási szándékkal. Tudom, hogy ők a fő szponzorai az egyesületnek, de azért beszélhetnének néha rólunk, a gondjainkról, problémáink lehetséges megoldásairól. Elég is ebből ennyi, a buszt is el kell érni. Legjobb, ha szedelőzködök és csendben elindulok.
-A váróterem falán olvastam egy cetlin, hogy ma este a Vasutas Művelődési Házban éves értékelést tartanak a megyei sm-esek. A dolgom felől ráérek, nem voltam még ilyen helyen, hát elmegyek. Csendesen léptem be a terembe és azt láttam, hogy egy sötét hajú nő a szeme fehérjével világítva rám mosolyog és távozni készül.
Hát ilyen egyszerű a történet. Azóta is végzik a dolgukat és ha tehetik, megfogják egymás kezét. Kívánom, hogy legyen szerencséjük és sok örömük az életükben. Az eldőlt üvegben azért maradt még itóka, amivel talán éppen erre koccintottunk. És egy kicsit az általam is kritizált közgyűlések javára írom a fiatalok mesébe illő találkozását. Adok nekik egy piros pontot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése