Fekete rigó projekt a belvárosban! - olvashattam május 4-én a facebookon. A bejárat előtti gangon fészket rakott az a két madár, akik egy hónapig izgalomban tartották a ház lakóit. A fényképekkel is illusztrált változásokról én folyamatosan tájékozódhattam és kétszáz kilométer távolságból is naprakész voltam a történésekről.
A gondosan elkészített alomba a rigó lány naponta helyezett egyet a szerelmének gyümölcséből. A tojások számát illetően a lakók és ismerősök tippelhettek is. Bevallom őszintén, hogy én veszítettem, mert eggyel több, öt szeplős leendő fióka került a tojó lázas teste alá.
A papírból készített védfalat rég le kellett bontani, mert a madarak azt nem fogadták el. Helyette más eszközöket találtak ki, felhívásokat az emberek felé a rigó család elfogadására, megszerettetésére és persze a macskák távol tartására.
A ház lakói, a munkába sietők és onnan fáradtan haza térők lopva, majd egyre bátrabban pillantgattak fel a magasba. Volt is mit látniuk! A szerelmetes rigók komoly, fáradhatatlan munkáját, egymás feltételek nélküli segítését, a vakon születő fiókák felnőtté nevelésében.
Szaporodtak a fotók: Papa ül a fészken, pihen a Mama, elhagyja tojását az első golyófejű, beledagadva a fészekbe és a többi remekbe szabott felvétel. Nevet kapnak a szülők, Rodrigó és Bella.
Javaslat hangzik el a férfiak számára Rodrigó követésére, miszerint hagyjuk pihenni a Mamát azzal, hogy sokat segítsünk neki. Ennyi erővel fordítva is elhangozhatott volna a ötlet, mert ez a rigópár teljes erőbedobással segítette egymást, minden különösebb megbeszélés nélkül. Mielőtt észbe kaphattunk volna kettő már kirepült a fészekből és a lusta, vackán maradó láthatja, hogy négyen hatfelé mászkálnak. Erről szólt a soron következő tudósítás. Azután az egyik leesik és elpusztul. Kemény, rettenetes nap, egész nap munka!
-Három már a tetőn van! - írja a projekt gazdája június 7-én, majd nagyot sóhajt.
Eddig is kölcsön vettem szavakat és mondatokat, hadd folytassam:
-Mini punk Rodrigó...
-Lehelet finom korona a fejükön...
-Csodálatos kép, szavak nélkül, példaértékű...
Hetven család láthatta és hallhatta közvetlenül ezt az egyszerű, mégis nagyszerű történetet, sokkal többen az internet csatornáin. Mindenki a maga vérmérséklete szerint kifejezhette aggodalmát, örömét, vagy éppen a nemtetszését. Ez utóbbira semmi nem utalt, sőt!
A kiserdő melletti udvaromban sokféle madár teszi tiszteletét. A rigók gyakran költenek valamelyik fán, vagy bokorban, állandó jelenlétük természetes. Már-már pajtások akkor is, ha néha hangosak, piszkosak vagy éppen szemtelenek. Otthonosan mozgok a birodalmukban, mégis megfogott az a furcsa erő, amit ez a rigó család kifejtett az emberekre ott a korlátok dzsungelének közepén.
A "Rigó projekt" felelős vezetője a csend és figyelem jelzőket társította a fővárosi, Angyalföld lakóinak egy csoportjához. Csilla csodája mégis a megerősített felfedezés: "Csodás emberek között élek"!
Én pedig tovább lépek. Átmegyek a szomszéd lépcsőházba, kisétálok a Duna partjára, aztán irány a parlament, rövid egypercesben elmondom Rodrigó és Bella meséjét. Leginkább innen indulhat a változás, ami javítaná az embereket. Ám ez már az újszülött rigó család csodája lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése