Jutott belőle nekem is

     Bálint fiam vetette fel nem is olyan régen édesanyjának, hogy szívesen kóstolná újra nagymamája főztjét, a babos tésztát. A mama amíg élt és tehette, ezt az ebédet tálalta minden péntek asztalára. Mély vallásos meggyőződése késztette erre, de biztosan nyomott annyit a latba cseperedő unokái sáskahadának rendszeres megjelenése is.
Leves készült, szegényített változatban. Abból az összes babot elrabolta egy szűrő, hogy zsírban és lisztben megfürödhessen. Hozzá kifőtt tészta, kézzel csipegetett, mondhatnánk készen is van. Ám pikáns feltétként jár még hozzá valami. Lereszelt kenyér, zsírban pirítva, megpaprikázva.

   A Mamát soha nem éreztem anyósomnak, hát még a gyakori ízetlen vicceknek kitett nőszemélynek. Édesanya volt ő az én szememben, akivel kocódás nélkül tarthattam kapcsolatot. Ebben biztosan segített az, hogy röviddel a megismerkedésünk után én elvesztettem szüleimet.  Mama mindig csak dolgozott. Nagyon ritkán láthattam ülve, semmittevőként. Egy foltozni való zokni, vagy kötőtű akkor is volt a kezében. Három lánnyal gazdagította a világot, közben csak főzött, mosott és vasalt. Övé volt a kert, a szántó, a szőlő és kelt korán, hogy a tehenek megfejése után a tejet a csarnokba vihesse.
Kislány korában ápolta idős nagyszüleit, de megtette ezt sokkal később az anyósával is, akinek irányítása mellett, egy fedél alatt élte le asszonyi életét.Dolgozott becsülettel, kiszolgált mindenkit. Erre nevelték, számára ez volt a természetes.

      Szerintem szolga volt a szó nemes értelmében. Csendes, erős, cserzett. Aki tehette, kihasználta őt nem erőszakosan, csak úgy megszokásból.
Viszonzásul kitől, mit, mennyit kaphatott? Én az aranylakodalmán daloltam. Az egykori kikérő nótát énekeltem és másik kettőt is kísérhetett a muzsikus, amelyek a gyermekeiktől kapott üdülési beutalóhoz kapcsolódtak. A Mamának tetszettek, meg is köszönte, ugyanakkor sajnálkozását fejezte ki, hogy ez a pár perc már nem szerepelt az eseményről készített videó felvételeken. Miközben erről beszélt, azt a furcsa mosolyt láttam az arcán, amit mindig. A tartózkodót, a nevetni félőt.

     Emlékszünk rá. Róla szól az augusztusi, nyársalással egybekötött névnapi, kerti összejövetel. Március idusa ismét ünnep. Ne várjunk a nyár közepéig, legyen hát ez a nap a babos tésztáé. Erzsi meghirdette és jókora adagban el is készítette. Külső megjelenésében talán eltért, - nekem az öreg lábos biztosan hiányzott - ám illatában és zamatában beigazolódott, hogy a lány jól megtanulta az anyjától.
Amíg a Mama készítette a pénteki menüt, unokái bejártak a faluba, rákaptak a babos tésztára. Késve, ha beértem, már csak az üres edényeket láthattam.

     Bálint jóvoltából most tízen üljük körbe az asztalt, a mama is más, az unokák is mások. Közülük többen is jó hangosan fejtik a véleményüket.
  -Mama, ez nagyon finom!
És most még nekem is jutott.