Ilyenkor tavasszal már visszakerülnek a párnák a hintaágyra. Délutántól ez a hely tökéletesen alkalmas a napi "D" vitamin szükséglet természetes úton történő beszerzésére. A nap sugarai a szőlő bimbódzó vesszőivel körbefuttatott házikó rácsai közt bujkálva, zavartalanul cirógathatják a pihenni kiülő arcát. Jó hely ez a kikapcsolódásra, ábrándozásra, zabola nélküli gondolatok kergetésére.
Szívesen töltöm itt el az időt. Az asztalkára helyezett rádió télen-nyáron szolgálatot teljesít egyazon hullámhosszon. Nincs helye nehéz, fejtörést okozó gondolatoknak, Szeged muzsikusa szolgáltatja hegedűjén a zenét, vezényli vonójával a könnyű muzsikát. Kikapcsolódásra alkalmas gyógytornája ez az agynak.
Balog Örzse keszkenője című műdal fülbemászó dallamai enyhítik a történet tragikus voltát, mégis hiába "húz a cigány lakodalmast, vígat s zengőt", elcsendesíti az embert a Tisza partján megtalált keszkenő. Másodpercek hallgatása a következő dal bekonferálásáig elegendő arra, hogy Örzsét felejtsük. Ebbe most belesegít az a madár, amelyik nagy robajjal landol a rádiótól fél méternyire a szaletli körbefutó könyöklőjén. Nem zavarja, hogy emberi hangon megszólal a rádió és az sem, hogy én is beszélek hozzá. Egészségi állapotomban nem történt jelentős változás, a kertben ezzel a gyakori madárral nem először váltok szót. Ránézek és fűzöm tovább a mondataimat, láthatóan nem hatják meg. Igyekszem meggyőzni őkelmét, hogy kedvemért a dolgát most ne itt végezze. El is zavarhatnám, de hát van jogom egy lehetőségtől megfosztani a máskor szívesen hallgatott sárgacsőrűt? Körülnézek, láthat-e valaki? Gondolhat-e arra bárki, hogy én se leszek már bolondabb! Nincs a közelemben senki, csak ez a rigó fiú illegeti magát az időközben felcsendülő keringő ritmusára. Ennyi erővel, táncos kedvvel rárepülhetne a kötélen lengedező hintácskára is, ám azt valamiért mindig tiszteletben tartja. Gyakran kell a madarak ürülékétől megtisztítani ezt a tető alatti területet, hát tovább győzködöm.
Mindhiába. Fordul jobbra, fordul balra, majd a fenekét billegteti és fordítja felém. Aztán egyetlen, egész testét érintő mozdulattal könnyít magán. Végül huss! Már fenn is ül a tűztövis zöldellő tetején. Kajánul rám mosolygott ez a nagy kópé, mielőtt szárnyait az engedély nélküli távozásra megbillentette volna.
Végül kikötött a tavaszi ruháját bontogató nyírfa alatt, csipegetve annak lehullott barkáit. Már csak én morgolódtam magamban, pedig hát a madár iránt egy pillanatig sem feszítette haragos indulat a mellemet. A rádióban felcsendülő új dallamokat már úgy hallgattuk együtt, mintha mi sem történt volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése