Hírek

      Kinyílt a világ, híreivel naponta tömik tele a fejünket. Ha nem vagy rá kíváncsi, akkor is rád erőltetik. Válogathatsz közülük, melyiket hiszed el és melyiket fogadod fenntartásokkal, melyikről mondod rögvest, hogy nagy kacsa. Bajba akkor keveredsz, amikor valakiről, vagy valamiről a hír megduplázódik és azok szöges ellentétben állnak egymással. Még rosszabb helyzet születik meg a feltételes mód gyakori használatával. Ez ellen úgy védekezhetsz, hogy lekapcsolod a készüléket, összehajtogatod az újságot. Ha szerencsés vagy és van kivel beszélgetned, tedd azt. Témául válaszd a színeset és a szépet. Társalkodó hiányában fogj egy neked értékes könyvet vagy hallgass zenét.

    Az én helyi sajtóm a Dunántúli Napló. A minap ígértek egy egész oldallal több közeli hírt. Azt hittem, hogy ezzel szaporodhat a pozitív gondolatok száma és elmaradoznak a kedvünket előnytelenül befolyásoló tudósítások. Előttem a legfrissebb, olvasom: csecsemők fulladtak a tengerbe, mezítláb menekül a csempész, hét év börtön halálos késelésért, vádemelés szurkálásért, barátja ölhette meg, próbára bocsátás náci jelkép miatt, százötvenezres leépítés várható, 300 ezres büntetés is jöhet, szeméthegyre panaszkodnak a szomszédok, hangosítót loptak, bűnszövetségben elkövetett vesztegetés, tisztességtelen forgalmazói magatartás.

Most bekapcsolom a televíziót, híreket mondanak, folytatják az előbbi sort. Kikapcsolom.

     Európában legújabb-kori népvándorlás van. A sokféle okból útra kelő emberek száma kezd félelmessé, elviselhetetlenné válni. A folyamatot törvényszerűen követi az erőszakos cselekedetek, bűncselekmények ugrásszerű emelkedése. Ad elég alapanyagot a hírszerkesztőknek. Nekünk még sincs rá szükségünk, mert van azért itthon is elég baj. Itt van mindjárt a legutóbbi. A buliból induló fiatal lány soha nem érkezik haza. Holtan találják az erdőben, bűncselekmény áldozatává vált. Ilyen hír egy egész hétre elég, megdöbbenti, sokkolja az embert. Kicsit megnyugtatni talán csak azzal lehetne az olvasót, hallgatót, ha fel is sorolnák pl. a tisztességtelen forgalmazókat. Ez viszont nem divat, hivatkozva a csibészek személyiségi jogaira.

      Ahol a Mecsek már rég elfelejtett magasabbra nyújtózni, a Völgység szelíd lankái között történt meg az eset. A lány egyik faluból a másikba, iskolától iskoláig, gyalogosan járta a határt. Calmette védőnő, aki a gyerekek tuberkulózis elleni védőoltását végzi az egész járás területén. Érettségi után kezdte és fél évszázadnyi időt töltött el a tbc. elleni, váltakozó sikerű harc területén. Sötétbarna, dús fürtjeit finoman emelgette a kora tavaszi szél, ügyelve arra, hogy az összhangban legyen a sudár test csípőjének ringásával, amit a formás lábak mozgása a legtermészetesebb módon varázsoltak látvánnyá. A fürkésző kék szemek a hosszú pilláikkal, a telt ajkak mosolya igaz elégedettséggel tölthette el a rápillantót. A vállon himbálózó táska és egy-egy csendben eldúdolt dallam mindehhez még hozzátett és a kép tökéletesen alkalmassá vált férfi szemek, szívek legeltetésére, meghódítására. De akkor, az 1960-as évek elején a két falu közötti út csendjét dologidőben nem nagyon háborgatta senki és semmi. A lánynak még tetszett is, hogy útitársa néhány kikeletet köszöntő madárka volt csupán.

     Aztán csak egy pillanat és ez a kép darabokra tört, cserepei ijedten hullottak az útszél porába. Még a madár is hirtelen rebbent fel és gyors csapások után már a távolabbi vadcseresznye virágtengerében bújt meg. Az árok mentén a sűrű bokros már felhúzta tavaszi, zöld ruháját. Mögüle a gyalogútról hirtelen bukkant elő és fordult a lány felé egy jól megtermett alak. Bozontos haja, rendezetlen bajusza és szakálla éppen úgy festettek, mint széles mosolya, ijesztően. Hosszú kabátját hirtelen mozdulattal széttárta, majd úgy állt meg a lány előtt, mint ahogy az anyja őt világra hozta. Összes ruhája a háta mögött laffogott a szélben.

A megriadt pillanatot a gyors cselekvés követte. Szív a torokba, cipők a kézbe és usgyí! A lány nagy ívben kikerülte a magamutogatót és versenyt futva a friss szellővel, a tervezettnél korábban érkezett meg a következő iskolába. Ott azután a védőnő megnyugtatta, hogy az úton az a szerencsétlen flótás teljesen ártatlan, soha még nem bántott senkit. Majd csendben elnézést kért a még pihegő kolleginától, mert időben szólni, elfelejtett.

     Néha így kellene kinézni egy-egy rossz hírnek azokban az eszközökben, amelyek akár formálni is hivatottak bennünket. Megkeresni a cseppnyi jót, humorral spékelve orrunkra kötni azt. Ha pedig ilyenek nincsenek bennük, tegyék azokat egy nagy lyukú rostába. Rázzák meg jól és a fennmaradók közül csak a mellettem történtekről adjanak tudósítást. Az üres oldalakat pedig töltsék meg örömteli, mosolyt fakasztó hírekkel. Meg kell ezeket keresni, ha munkával jár is! Nem sikerül? Vékonyka lesz a sajtó, rövidül a híradó. Jut is majd időnk könyvek olvasására, zenék hallgatására.