A jóra való törekvés, az nagyon fontos! A minap értesültem arról, hogy 70-éves koromig kötelezni akarnak a vastagbelem kettő évenkénti, szakavatott orvosi szemeknek való bemutatására. A kormány által megszellőztetett hírt a megye legnagyobb gasztroenterológiai műhelyében hallottam meg egy okos telefonból, ez benne a pikantéria. Nem a kabinet elképzelése szerinti általános felülvizsgálatra, hanem egy kolonoszkópiára vártam, de ezen a napon nem bennem turkáltak. Volt hát időm és módom megvizslatni a központi elképzelések megvalósításának majd minden feltételét. Annál is inkább ráértem foglalatoskodni a kérdéssel, mert a természetesnek tartott és mások által is elfogadott egy óra helyett négyet töltöttem el várakozással az egészségügyi egység emeleti falai között.
Rendkívüli eset nem történt. Az osztályról egy beteget hoztak fel vizsgálatra, a nyitott folyosón feküdt egy órát, majd gyorsan rendezték. A faliújságra nagybetűkkel van kiírva: Az ellátás nem az érkezés sorrendjében történik. Ez igaz lehet, mint ahogy az is, hogy a hónapokkal korábban megadott időpontok nem jelentenek a dolgozók számára kötelezettséget. A betegjogi képviselőt bemutató papír mellett több oldalas anyag látható, a beteg jogait és kötelmeit tartalmazza. Jó magasan van és tűzőgéppel a léchez rögzítve.
Egyik oldalon a falat az osztály munkáját bemutató fotók díszítik, múlt és jelen felirattal, mely utóbbi, jól láthatóan nem naprakész. A képek fölött a falióra mutatói mozdulatlanok, az idei naptárak nincsenek májusra lapozva, még a január fagyos hidegét hirdetik.
A várakozó helyen úgy ülök, hogy mindent hallok. Megudom, hogy ki, honnan és miért érkezik, mikorra kap időpontot és hogyan készüljön fel a következő vizsgálatra. Egy matrónának még a lakcíme és telefonszáma is megmaradt a fejemben, talán azért, mert idős korát meghazudtolva, sminkelés nélkül is nagyon szépnek láttam. Az orvosok gyakran a váró területen konzultálnak egymással, az asszisztenciával, vagy éppenséggel a beteggel. Eljut a fülemig az is, hogy a laborba küldendő szövetek számában eltérés van. Előttem van a kép, amikor a műanyag edénykét felnyitva megnézik azt, hogy a kérdést eldöntsék.
A percek és órák is gyorsan peregtek a sokszínűség miatt. Mindenki tette a dolgát megállás nélkül, ha valaki mégis pihent, az csak szusszanásnyi volt és talán szükséges is a soron következő feladatra való felkészülésre. Egyszóval, ezek a fehér és zöld ruhát viselő egészségügyi "katonák" igencsak derekasan dolgoznak. Egyáltalán nem hiányzunk mi innen 50-70 közöttiek. Személyi és tárgyi feltételek, idő, pénz. Hol vannak, lesznek? Nem igazán akarom a hibákat keresni, inkább a megoldást. Meg is találtam azt a jó háziorvosban. Ő lehet az, aki koromtól függetlenül ismerheti az anyagcserémben résztvevő, valamennyi alkatrészemet. Ő láthatja, ha akarja, hogy az egyik, vagy másik rakoncátlankodik, és akkor jöhet a gasztroenterológia, legyek húsz-, vagy akár nyolcvan éves.
A lifttel határos falat stílszerűen, színes oesophagus bejáratok díszítik. Beléptem a liftbe és lesüllyedtem, egészen az üresen korgó gyomrok mélyére.
Van még öt évem. Hetven után már senkit nem érdekel vastagbelem flórája? Nem tisztességtelen megkülönböztetés ez? Amíg a földszintre leérek, az is megfordul a fejemben, hogy a kormány az alkotmányos jogaimat -ha vannak még ilyenek- akarja sértegetni. Legalább megkérdezné, akarok-e még létezni?
A hátsó felem bemutatásra kényszerítéséről Villon jutott eszembe. Franciát nem tanultam, de a zöld fenyőcskéről a dalt, amit Vera nővérem hozott annak idején a gimiből, ma is ezen a nyelven éneklem. Francois négysorosát mégis csak műfordítások ismeretében komponáltam meg, arra törekedve, hogy az akasztófára várakozó valamennyi versének szelleme, helyet kapjon soraim között.
Az ajtó csendben nyitódott az északi főbejáratra, ahol senkitől sem zavartatva felidéztem:
Nyakon csípett életem rontója,
gallok közé pottyantott a gólya.
Felettem a bitót kötél nyúzza,
s nyakamat már seggem súlya húzza.
Miképp jutottam el a kormány okos, az emberek egészségét megőrzendő terveitől Villonig? Fogalmam sincs. Talán vissza kellene fordulnom? Mégse, hiszen az az osztály nem is ebben az épületben van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése