A Magyar Tűzoltószövetség 125-éves jubileumi ünnepségén Árvai János önkéntes tűzoltó százados LX-éves Koszorús Szolgálati Érmet vett át Dr. Habsburg Ottótól, a tiszteletbeli elnöktől. A két öreg megölelte egymást, majd Mecseknádasd örökös, önkéntes tűzoltó parancsnoka meghajtotta a fejét az ünnepi közgyűlésen megjelentek előtt. Nem ez volt az első ünnepi rendezvény, amelyen részt vettem, de azt a szűnni nem akaró, dübörgő tapsot soha máshol nem hallottam.
János bácsit személyesen nem sokan ismerték, nem is őt tapsolták, hanem egy embert, aki hatvan éve szolgálja egy település közössége tűzbiztonságának ügyét.
Az érmet külön kellett legyártatni, mert ilyet még nem kértek és nem is adtak senkinek. Márpedig az idő nem áll meg ötvenévnyi munka után. Így gondolkodott együtt akkor Baranyában a tűzoltó szövetségi- és szakmai vezetés.
János bácsi július 24-én betöltötte a 94. életévét. Ebből az alkalomból a megújult önkéntes tűzoltóság fiataljai ültek le vele egy asztalhoz és mintegy meglepetésként, ott volt a hat évtizede ismert, egykori megyei vezető és engem is megtiszteltek azzal, hogy jelen lehettem.
Az alig hajlott hátú Öreg mesélt a történelemről, a családjáról, az önkéntes tűzoltó mozgalom szépségéről, sikereiről és gondjairól.
Sorkatonai szolgálata letelt, de a háború bevonulásra kötelezte. Máriagyűd-i besorozástól talán egyszerűbb lenne leírni azt, ahol nem járt. Budapesten esett fogságba, 1948-ban érkezett haza Szibériából. Felesége várta Őt a távollétében cseperedő fiával. A kovácsmester munkához látott és parancsnokként kezdte el megújítani a helyi önkéntes tűzoltói mozgalmat. Az emlékezetes tüzek megfékezésére, káresetek felszámolására, a versenyeken elért eredményekre ma is büszke. A sokáig veretlen női rajt ábrázoló fényképeket mosolyogva mutatja.
Én közel negyven éve ismerem János bácsit. A tűzoltó munka szeretetét, a kétkezi munka megbecsülését, a közösség szépre és jóra nevelésébe vetett hitét illetően bátran állítom őt példaképül mindenki elé. Kétszeresen is Szent Flórián katonája, nem véletlenül őriz a lakásában a védőszentjét ábrázoló, nagy alakú, hófehér kőszobrot. És ezt most a 94. születésnapján, ünnepélyesen a tűzoltó egyesületnek, a fiatal tűzoltóknak nyújtja át.
Ha tehetném, legyártatnám a 70-éves Koszorús Szolgálati Érmet, majd neki adományoznám. Mondanám az illetékeseknek, de az öreg nyugdíjasokkal ők évente csak egyszer foglalkoznak a jelenleg hatályos szabályozójuk szerint. A találkozókat pedig elfelejtik, vagy meg sem akarják tartani.
Árvai János önkéntes tűzoltó százados helyzete még rosszabb. Nem elég, hogy öreg és nyugdíjas, még önkéntes is.
Azok nevében, akik akkor ott, Budapesten, azzal az emlékezetesen óriási tapssal köszöntöttek, engedd meg kedves bajtársam, hogy mély tisztelettel és szeretettel emlékezzek meg rólad a születésnapod alkalmából. Azt kívánom, hogy még sokáig maradj közöttünk jó egészségben!
- Adja Isten, hogy úgy legyen! - mondaná ezt - ha közöttünk lenne még a szomszéd település parancsnoka, Vadász Laci bácsi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése