Kedves ismerőssel találkoztam az egyik bevásárló központban. Vállalkozást üzemeltet a városban, nem is akármilyent. Tizenkilenc éve őrzi a szemünk fényét az Iris Optika. Egy hely, ahol a szivárvány istennője személyre szabottan rendezi éleslátásunk ügyes-bajos dolgait. A nyitás időpontjára én már nem is emlékszem, de az ünnepélyes megnyitóra igen. Meghívót kaptam és én kötelességemnek éreztem megjelenni.
Az engedélyezési eljárásban a tűzoltóság szakhatóságként közreműködött, de megtette ezt minden más területen is. Célunk mindig az volt, hogy a használatbavétel időpontjára minden tűzvédelmi kérdés rendeződjön, lehetőleg úgy, hogy a gazda megértse a szabályok érvényre juttatásának fontosságát és azokat el is fogadja. A szép szó a legtöbb esetben megfelelő eszköznek bizonyult erre, így lehetett ez ismerősöm háza táján is.
Nosza hát, ha hívtak, illik elmenni. Felöltöttem az ünneplő kamgarn, fésűsgyapjú fonalú, jó meleg egyenruhámat és nyakkendős-fehéringesen megjelentem a vállalkozó számára jelentős és fontos eseményen. Egy szál virágot és egy tűzoltó házi gyártású emléklapot vittem magammal és adtam át néhány jó szó kíséretében. Nem volt ebben semmi különös, mégis jólesett hallani ennyi év után, hogy még emlékeznek rá.
A tűzvédelmi szabályok önkéntes követésre nevelésében a leghelyesebb útnak mindig is a határozott emberi hangot, a meggyőzést, a kellő felvilágosítást és a szükséges szakmai segítség megadását tartottam. Bosszantanak és elszomorítanak azok a változtatások, amelyek e kérdéssel összefüggésben napvilágot látnak. Az indokolatlanul elrendelt kötelező szakértői közreműködésektől a lépcsőházi cserepes virágok miatti büntetésekig bezáróan számos az a kierőszakolt szabály, amely megkeserítheti az amúgy is agyonbürokratizálásra ítélt, még ma is vállalkozó kedvű emberek mindennapjait.
A Kossuth utcában ez a szolgáltatás nemcsak a komlóiaknak, de a vonzáskörzetben élő embereknek is fontos. A tevékenységi kör kiszélesítése és korszerűsítése miatt az Iris kinőtte magát. Hogy a munka színvonala maradjon, a bővítésen törik a fejüket, hogy a jövőben is bizalommal nyomhassuk le a bejárati ajtajuk kilincsét.
-Lóg az orrán a szemüvege, nem zavarja? Jöjjön, megigazítjuk! - szólt a hölgy kedvesen és mosolyogva elköszöntünk egymástól, hogy most már a banánra koncentrálva, azok közül a legszebbeket választhassuk ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése