Féltő szeretettel

"... és én, aki bátornak ismertem magam, teljes halkan és bátortalanul kérdezem, fogsz engem úgy szeretni, hogy ne érezzem a hiányát az itthon hagyott szeretetnek?

Egy hónappal az esküvőjük előtt édesapám bizalmat árasztó szavakkal válaszolt a feltett kérdésre. Olyan szavakkal, amelyek bátorságot kölcsönözhettek a címzettnek, eloszlathatták a kétséget, futásra bírhatták a félszt.

" Minden erőmmel azon leszek, hogy minél több örömben legyen részed s amennyire emberileg lehetséges, ne érjen bánat sohasem. Ha cserébe hűséges szeretetet, hitvesi ragaszkodást kapok Tőled, olyan boldog életünk lesz, sohasem fogod megbánni, hogy nekem adtad a kezedet."

     Adta és elfogadta, azután kezüket jó szorosan összekulcsolták, egymásnak és Istennek tett örök hűségesküjüket becsületes szolgálattal meg is tartották.  Ezt a szoros emberi köteléket oldani csak a halál tudta, majd negyvenévi házasság után.

Milyen volt az ő szeretetük, mennyi volt belőle, honnan érkezett az öröm és a bánat? Képzeletem szülte választ adhatnék a kérdésre, de miért is tenném? Hisz amíg gyermek lehettem, a kölcsönös hitvesi ragaszkodást és az egymásnak naponta felajánlott értékes életüket láthattam, testvéreimmel együtt.

Amióta a lelkük fenn az égben is összetalálkozott, kezüket ismét összefonva, féltő szeretettel tekintenek le ránk. Örülnek és bánkódnak, ahogyan tesszük azt mi is.

Egymás szemébe mosolyognak, ha a terebélyes fán friss ágacska születik.

     Nem állítok össze egy gyors leltárt, anélkül is tudjuk kik, hol bújnak meg a lombok mögött, hol pattan egy új hajtáson a rügy, melyik korosodó ágra kell jobban figyelni. Sokan vagyunk. Még mind a kilencen a jövőt -ha nem is a távolit- várjuk a megújító tavaszban. Gyermekeinktől és unokáinktól hangos a fa. Marika és Ili nemsokára dédmama lesz. Megszületik a negyedik korosztály.

Lali és Marika túl a hetvenen. Ilinek vasárnap lesz ez a kerek születésnapja. Áldja meg őt a Jóisten! Adjon neki jó egészséget, vígságot! És jó munkát! Mert az egykori calmette védőnő ma is dolgozik ott, ahol azt eladó leány korában  elkezdte. Ezrek ismerik és szeretik, ezreket ismer és szeret. Fürdőzzön még sokáig ebben a tengerben! Adja meg neki az élet gyermekei és családjaik, az unokák és dédunokák önzetlen szeretetét is!

Szombat van, sokan köszöntünk ma. Itt vagyunk testvéreid, a többiek is. Döc és Béla, Risi és Klári, Tóni és jómagam is.                                                                    

      Kertemben a legalsó szőlő hűvösében életre kelt újra a tavaszi virág. Akár nevethettek is egy kicsit rajtam, de az egy tövön ott vagyunk valamennyien. Lali, mint elsőszülött külön és fent, középen, ahogy ő mondja a jogászok nyelvén: primus inter pares. Mari, Ili, Vera a három Leőweys jobbra, a nagyobbakat képviselve. Egy szőlőlevél árnyában megbújva ott van Béla, középen, közöttük. Születési sorrendi magasságban ott láthattok minket, kisebbeket baloldalt, jókora napsütésben Erzsit, Jenőt, Klárit és Toncsit.

     Édesanyánk balról, közelebb hozzánk, Édesapánk jobbról, csak egy kicsikét távolabb.Ők ketten így karolnak át és figyelnek bennünket, szeretettel, féltőn és örökké.