Írhattam volna "Az Öreg hegy szőlőinek átalakulásáról, a pincéikben kóstolható borok tükrében" címmel is, tekintettel arra, hogy a mi vidékünkön több ilyen nevű szőlős domb is magasodik. Gondoltam arra is, hogy a kézilabda sport népszerűsítésének aktuális kérdéseivel foglalkozom. A borokat megittam, a kézilabdát falusi szinten magam is űztem, de egyik témakörhöz sem konyítottam annyit, hogy bátorságot merítve, szakdolgozatban rögzítsem kiforratlan véleményemet.
Végső döntésemben más is közrejátszott. A főiskola ragaszkodott ahhoz, hogy igazgatással, rendészettel, vagy tűzvédelemmel összefüggő kérdésekről szóljak, tekintettel igazgatásrendészeti szakos hallgatói valamint tűzoltói mivoltomra. És nem elég, hogy a tanulmányaimhoz - mint ebet a karóhoz- kötötték a feldolgozáshoz választható anyagot, még a terjedelmet is korlátozták negyven oldalban.
Igazuk is van. Miért ne arról adjak számot, amit tanultam, vagy amit magam is, mások is hasznosíthatnak a munkájukban? A szövegben a túlburjánzás fékezése is helyes. Segít a lényegre való törekvésben és nem csábítgat mások tollaival ékeskedni.
Nosza hát! Nekiláttam és gyorsan a végére is értem. Mögöttem másfél évtizedes - a tűzoltóság valamennyi szakterületét érintő - múlttal nem is volt olyan bonyolult megírni a szakdolgozatomat. Kritizáltam, véleményt alkottam és jövőt terveztem. Az adott feladatra a megfelelő személy kiválasztásától, a tűzvédelmi felvilágosító-nevelő munkán keresztül - az ismert tűzkeletkezési okokat is érintve - eljutottam a tűzvédelem társadalmasításának kérdéséig.
Opponensem szerint "a választott téma igen hálátlan" és nem szorítható egy szakdolgozat megszabott keretei közé. Munkámat jónak és hasznosíthatónak értékelte.
Az államvizsgán nem igazán kellett megvédenem írásomat. A velem szemben ülő jól ismert és én is őt. Kellemes beszélgetés után egyetértett az opponensi véleménnyel.
Közismert emberekkel kapcsolatban gyakran esett szó ebben az évben szakdolgozatokról, disszertációkról, kisdoktorikról, hogy kíváncsi lettem a sajátomra. Az interneten meg is találtam az OKF listáján. Nem olvasható, nem letölthető, talán leselejtezték és már meg sincs. Kár érte! Nem az enyémért, valamennyiért, amelyeket valakik szívesen a kezükbe vennének információ, ötletszerzés, okosodás céljából. A felsorolásban szereplő szakdolgozatok címeinek tanulmányozása közben vettem észre, hogy valaki, akit ma sem ismerek, az enyémmel teljesen megegyező című dolgozatot nyújtott be ugyanabban az iskolában, egy évvel korábban.
Nekem akkor már annyi! Senki sem mossa le rólam annak a gyanúját, hogy más anyagát felhasználtam, talán egyszerűen át is másoltam. Kellene mindkettőt látni és összehasonlítani azokat, remélem ott porosodnak egy raktárban!
Mert ha nem, hát nem merek bevállalni egyetlen fontos politikai pozíciót sem. Pedig úgy szeretnék miniszterelnök, vagy köztársasági elnök lenni! Most már biztosan a kinevezésem előtt kíváncsiak lennének a szakdolgozatomra. A legrosszabb az lenne, ha az a másik lenne, az enyém meg nem lenne! Ám ez nem fordulhat elő, mert bármilyen is legyen az, én megbecsültem, ma is bevállalom, nem anzágolok, itt van a polcon a fejem felett és bármikor, ha kell, leemelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése