-Tudod, mikor hagyok ebből a főnöknek! -szólt vissza jellegzetes karmozdulattal Imre és az utolsó tányérnyi gombapörköltet is kimerítette. -Amúgy sincs még itthon, meg aztán ti is tudjátok, hogy újból melegítve már nem olyan jó.
A 24 órás szolgálatban a tűzoltók gyakran főznek, közülük többen is, asszonyokat megszégyenítő hozzáértéssel. Az elkészített ételt aztán közösen is fogyasztják elismerve, vagy építő kritikával illetve a főszakács munkáját.
Kiadós esőzések utáni, napsütéses koraősz volt. A szokásos tarló-, gaz-, avartüzek időszaka kezdődött el. Egyáltalán nem volt semmi rendkívüli abban, hogy egy közeli faluban, az erdei út mentén kellett elcsapkodni a tüzet és abban sem volt semmi rendhagyó, hogy a területen talált gombákból tucatnyi embernek is elegendő gyűljön össze.
Minden úgy történt, ahogyan az szokott. A bevonulást követő gyors és kötelező feladatok elvégzése után mindenki a konyhában tette a dolgát és a szolgálati csoport hamarosan nekiláthatott az ízletesen elkészített mezei szegfűgomba pörkölt elfogyasztásához.
A televízióban semmi érdekesnek tűnő műsor nem volt, a híreket várva ejtőzött előtte az egész csapat. Imre hirtelen felállt, egészen a készülékig ment és vizsla tekintetét a képernyőn éppen mozgó alakokra vetítette.
-Ti is kettőt láttok belőlük? - kérdezte, majd halkan felnyögött és zsebkendőjével törölgetni kezdte alaposan megizzadt homlokát. Senki nem válaszolt, de a kérdés ott motoszkált mindenki fejében.
Néhány perc kínos csend ülte meg a helyiséget, a televízió képernyője már nem volt igazán fontos. Imre feltett kérdésére sorjában és gyorsan jöttek a válaszok: én is rosszul látok, én izzadok, mint egy ló, te meg hogy nézel ki, tiszta vörös vagy, nekem hánynom kell... A gomba után fél óra múlva benépesült a mosdó és a vécé.
-Jaj, kedves kislányom, mi lesz most már teveled? -nyögött a klozeten ülve Pista.
Szakszerű orvosi ellátás és a méreg az emésztőrendszer mindkét végső nyílásán keresztül elhagyta a megszeppent tűzoltókat. Talán csak Pistával volt egy kis gond, mert igen nehezen tudta lenyelni a csövet.
-Muszkarin típusú mérgezés - mondta az ügyeletes orvos a főnöknek. - Kicsit megtépázta a fiúk vegetatív idegrendszerét, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is megy, mert a legények jó időben érkeztek. -Igyanak sok folyadékot és pihenjenek!
-Reggelre kutyabajuk!
-Muszáj erről tájékoztatnom a megyét? Hát persze! - és a parancsnok, a jelentési kötelezettségének eleget téve elmondja a megyei parancsnoknak a történteket.
-Ha már úgyis minden rendeződött, ne hozzunk össze belőle egy ügyet!
És a hír megállt. A hétvége ezután csendes és nyugodt volt.
Hétfőn reggel a szolgálati idő első percében cserreg a parancsnoki telefon. Az ország másik sarkából, régi, tiszti iskolás bajtárs szól mosolyogva.
-Régen nem beszélgettünk, hogy vagytok, mi újság felétek? - és a szokásos udvarias, kedves szavak...
-Szervusz, azért annak örülök, hogy neked nem maradt a gombából. - és nevetve tette le a kagylót.
Kedden a váltás után, néhány falat reggeli elfogyasztása közben ismét téma a gomba. A helyiség tele van mérgezett szakértőkkel. Jóska előadást tart azokról a gombákról, amelyek forrázással méregteleníthetők és fogyaszthatók. Pista karcosan beszél - talán a gyomrába nehezen lenyomott cső sérti még - és a csiperkeszerűek rendjéből felsorol vagy tízféle susulykát. Mitől selymes, gumóstönkű, vagy csillagspórás, miért körteillatú, piruló, vagy borvörös, mivel téveszthetők össze?
Robi valami kutyaszömörcsögöt említ, ami nem ehető, de néhány ügyefogyott még ezt is képes összeszedni.
Valaki az ezüstkanálpróbát és a glaubersó áldásos gyógyító hatását egy mondatban ecseteli, eléggé érthetetlenül.
Csak azt nem mondja el senki, hogy nagy valószínűséggel kerti susulyka is került a mezei szegfűgombák közé.
Aznap is, meg ma is Laci a szolgálatparancsnok. Övé a felelősség, közös a szerencse. Eddig nem szólt, most is csak röviden.
-Örüljünk, hogy nem esett bajunk! - azzal lesétált az épület elé.
Kedd volt, piaci nap.
-Jó reggelt Tiszt Úr! Mondja már meg nekem, legyen szíves, hol találom a gombaszakértőket?
Idősebb néni szólította meg Lacit - aki soha nem viselt tiszti rendfokozatot a vállapján -, karján egy jókora kosár, tele friss, mezei szegfűgombával.
-Ki mondta magának, hogy itt keressen szakértőket, nem látja, hogy ez itt a tűzoltóság? - és a törzsőrmester kopaszodó homlokán mintha cseppecskék jelentek volna meg, amíg morcosan válaszolt.
-Hát a Pali gyerek! Sofőr, ott a tanácsnál! Még azt is mondta, hogy maguk a legjobbak.
Kényszeredett mosollyal, de már barátságos hangon válaszolt a kofának, miszerint náluk tényleg nincsenek gombaszakértők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése