2012. május 24., csütörtök

Fessünk, vagy mázoljunk?

     Emi talán önfeledten ugrándozhatott az ágyon, amikor az egyik kép leesett. Eltört az üveg, de a keretben maradt. Senki nem sérült. Annak idején, amikor a harmadik fényképet is felakasztottam, jól láttam, hogy közel a paplan. Úgy hagytam mégis, egyrészt azért, mert gyönyörű fák fogták közre a lépcsős vízesést, másrészt pedig azért, mert könnyelműen bíztam abban, hogy  képek a helyükön maradnak. Hónapokig éktelenkedett a falon a két csavar, dologra várva. Újabbak teltek el, miután a tiplivel együtt eltávolítottam azokat. A piszkos sárga felületen a két tátongó lyuk sokáig bámult a semmibe, vakot idézőn. Azzal nyugtattam magam, hogy az egészet amúgy is át kell festeni.
    Három fertály év biztosan elmúlott, amikor gipsz került a kezembe. A fehér foltok sem mutattak jól, hát gyorsan határoztam - korábbi tetye-totyaságomat ellensúlyozni kívánva - és javító festéket kerestem. Ennek a szobának nem volt ilyenje. Fogtam egy másikat és visszaestem az újrafestést odázók gödrébe.
    Az első ecsetvonásnál tudtam már, hogy nem lesz jó, mérgesen tekertem egyet a pemzlin s mert csúnya volt, újra festékbe mártottam. A következő foltozandót már nem is nagyon láttam, arra ügyeltem csak, hogy az előzővel közel azonos nagyságú pacát varázsoljak.
  -Nesze! Itt van még egy! - ki is mondtam talán és finoman ejtettem egy harmadik foltot a "nekem már minden mindegy" falon.
Legalább felgyorsulnak a dolgok és ez a sápatag szoba teljesen új,szép színű palástot kap. Ez járhatott az eszemben a "mű" befejezésekor.

     Lekászálódtam az ágyról és az alkotás fáradalmait kipihenni, ledőltem a székre. Forogtam jobbra és balra, minden irányból csak bámultam. Mit csináltam?
De hiszen ez Eszti! A vízcsobogást túlharsogva, széttárt karokkal perlekedik Emivel, amiért lerúgta a képet. Emese drága pedig megszeppenve csak hallgat, nyakát vállai közé behúzva. A még túl picurka Levente csak messziről csodálkozik rá a nővéreire. Hát ilyen egy nagypapa. Mindenben mindent felfedezni képes, a dolgokat egyre halogató, kissé bolondos, bohókás.  
    
    Mikor lesz ez a szobafal lemázolva? Fogalmam sincs.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése