2012. május 3., csütörtök

Hetet egy csapásra

    A hetes szám az más, mint a többi. Amikor kimondjuk, vagy leírjuk, - mindegy, milyen okból - számtalan  dolog juthat az eszünkbe kapásból, nyelvünk gazdagsága, vagy éppenséggel személyes élményeink, tapasztalataink miatt.
     A hét szentség közül kapunk egyet, amikor kis buksinkat a keresztvíz alá tartják. A szertartáson jelenlevő felnőttek megfogadják helyettünk, hogy életünk tiszta, Istennek tetsző lesz és a bűnöket - különösen a hét főbűnt - messze elkerüljük. A hét szűk esztendőt is kerülgetve, lassacskán felcseperedünk. Hamar megismerjük a mese világát. Először csak regélik, azután mi is olvassuk. Nem félünk a hétfejű sárkánytól, mert ha kell segíteni, ott van  Vitéz Szabó Legény, aki hetet üt egy csapásra. Majd tanulni járunk iskolákba. Megtudhatjuk, hogy I.Erzsébet királynő, Dickens, Ravel hetedikén született, hogy Hetes község Somogyországban van. Rácsodálkozunk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom miért november 7.-én győzött? Hittan órán a vikárius ifjúsági regényeket olvas fel, de közben Jézus április 7.-i halálának okát is igyekszik megértetni velünk. Moziba járunk, látjuk a Hét mesterlövész-t és szeretnénk olyan hétpróbások lenni, mint ők. Elolvassuk Anna Seghers A hetedik kereszt-jét. Közben meg álmodozunk, hétmérföldes csizmán járjuk be a nagyvilágot és hétrét görnyedünk a hétpecsétes, szerelmes titkaink súlyai alatt. Hetesek vagyunk és hetelünk. A hétpróbát kiálljuk, hétszilvafásnál többet nem érünk. Jócskán van hétköznap, a hétalvónak oly káros hétfő és a hetedik x-ben villámgyorsak már a hetek.

     Hetedik gyermekként születtem a családba. A hetedik a szerencsés, vagy a gonosz? A számhoz mindkét jelzőt illesztették. A nyitott szívemben sosem fért meg a gonosz. A szerencse pedig olyan megfoghatatlan, nem tudom igazán mit érintett meg az életemből.
Volt olyan hét évem, amiben együtt volt jelen az első, nagy szerelem az összes romantikájával és vívódásaival, a kenyértörés a kiút keresésével. A bulikból minden Szilveszterkor haza mentem szüleimet megköszönteni. Édesanyám egyszer finoman megjegyezte, hogy örömmel látna végre mellettem olyan kislányt, akit már látott egy Szilveszterkor. Én nem mondtam neki, de ugyanezt szerettem volna magam is. A hetedik év végén, Szilveszterkor, azt az új kislányt mutattam be, akit megtaláltam, vagy aki a szerencse küldöttjeként megtalált engem.

     A hetes szám aztán többször is megfordult nálam. 27.-én házasodtam. A hetvenes években két gyermekem született, mindkettő hetedikén. Hét lépcsőfokot másztam felfelé a szamárlétrán és hiába az egyre magasabb beosztás, az egyik év decemberének 27. napján fegyelmi fenyítésként írásban kaptam meg a szóbeli figyelmeztetést. Tiszta szerencse, megkésett karácsonyi ajándék! Nem?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése