A bejárati ajtó kinyílt, Jani cigány keze megmozdult és mi pengetős hangszer kíséretével rázendítettünk Halász Jutka, születésnapot köszöntő kedves dalára. A felkapcsolt égő búcsút intett a derengő félhomálynak, sugaraival lerántotta takaróját a hetek óta titkolt meglepetésnek és a belépő arcáról a váratlan élmény vonásait tükrözte vissza mifelénk.
Barátunk a hét közepén betöltötte 70. életévét. Annak rendje és módja szerint megemlékezett e jeles évfordulóról a családja. Ugyanezt tették a közeli ismerősök, szomszédok, egykori munkatársak is. Miért is gondolt volna arra, hogy vasárnap még egy "árulás" alanyaként fogja átélni késő délutánját, estéjét?
Történt ugyanis az, hogy az ünnepelt kedves felesége meglepetés bulit szervezett élete társának a tiszteletére. Azon barátok közül hívott vendégeket, akiknek a körében hosszú évek óta természetes a névnapokról való közös megemlékezés. A hazaérkező ember a nagy hóban nem látott egyetlen gyanúsan parkoló autót a háza előtt, mint ahogy az sem tűnt fel neki, hogy ilyen cudar időben hívja őt egy korosabb bányász cimborája borkóstoló látogatásra. Talán gondolkodóba eshetett volna egy váratlan, érthető okok miatt haza hívó telefonon, de nem. Később tudtam meg, hogy egyedüli különös eseményként a nagyobb mennyiségű húsanyag előkészítését értékelte.
Jól vizsgázott titoktartásból a vendégvárók és a vendégek közös csapata.
Köszöntők, ajándékozás, majd vacsora. Ez utóbbi nem is akármilyen. Tejfölös nyúl, csülök, vargánya, ilyenek! Nagy gonddal elkészítettek, ínycsiklandók, szóval fantasztikusak! A pezsgőről és az éremre esélyes, saját készítésű borokról nem is beszélve. A tepertős pogácsa mindvégig az asztalon volt, nem is lehetett neki ellenállni. Az évszámot megörökítő, tűzokádó, gyerek készítette torta sem akármi. A tányérok a borkorcsolyákkal észrevétlenül telítődtek. Nem csoda hát, hogy mindezt a zene, a dal, az ének követte, amelyben házigazdánk örömmel az élen járt.
Az átlagostól jócskán eltérő egy ilyen születésnap megszervezése, az abban való együttműködés és részvétel még inkább az. Szívesen mondtam köszöntőt és jól éreztem magam ebben a közösségben. A hetven éves nagyapa, édesapa és férj büszkélkedhet a családjával. A lányok, a barátjaik is jól megdolgoztak a születésnap sikeréért. A feleséggel együtt abba a sorba álltak, amelyből kifelé csak a szeretet áradt.
Én úgy gondolom, hogy ezt az egész este osztogatott szeretetet köszönte meg Miska akkor, amikor a "Time To Say Goodbye" éneklésébe belefogott. Így könnyű, ha szeret az ember...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése