Még egy legnagyobb ajándék

     Most lépek még egy kicsit és máris benne vagyok 2012-ben. A karácsonyom olyan volt, amilyen még soha. Folytonos morgásommal kísérve nem nekem kellett a fenyőt a helyére befaragni, megtette azt helyettem Bálint. Aztán olyan sem fordult még elő velem, hogy a szentestén nem vagyok otthon. Csak álltam az ablaknál és bámultam a város fentről és messziről,évszakoktól függetlenül szépnek tetsző, kivilágított főutcáját. Az üvegen túlról beszivárgó csendet a toronyóra sem háborgatta, helyben ácsorgó mutatóival hiába várt javító mesterére, egész lesz hat perc múlva időt mondott a reggeli sűrű ködtől a fénylő hold sugaráig.

Még nyűgösnek lenni sem érdemes, egyedül vagyok. Aludni kellene, de az sem akaródzik. Holnap reggel újra hasba döfnek, vért vesznek, méricskélnek, azután a jó emberek elengednek, haza lopnak.

     Vasárnap van, Jézuska átérezte a gondjaimat, késett nálunk egy napot. S míg az este Erzsi majdnem egyedül maradt, másnapra a kihúzott étkező asztalnak minden tányérja gazdára talált, a nap folyamán többször is. A kemény munka látványos és ízes eredménye egyre csak csappan és a telt pocakok nagy nyugalmával várjuk a fenyő lámpácskáinak meleg fényét, a csengettyű csilingelő engedélyét a belépésre.

      Szigorúan feküdtem egész nap. Elnéztem és hallgattam a nyüzsgést, a várakozást, kicsi unokáimban a pattanó feszültséget.

Orsiban pocakjában a gömbölyödő gyermek ultrahangos vizsgálat során készített felvétel formájában a karácsonyfáról is láthatott bennünket. Kétségtelenül Ő az, aki mindannyiunk számára a legnagyobb ajándék. Más - becsomagolt és tasak mélyére rejtett - ajándékok is gyorsan gazdára találtak. Tündérvirágaim hercegnői könnyű csatát nyertek az általam készített "Malacod van" társasjátékkal szemben.

     És egyszerre csak Erzsi talált valamit. Arcáról a csodálkozás, a meglepetés, az öröm sugarai szóródtak felénk. Felállt és még egy ultrahangos felvételt illesztett a korábban elhelyezett mellé. Micsoda gazdag ünnep! Még egy legnagyobb ajándék! Jókora meglepetés ez Révfülöpről!

    Kora este visszavitt, aki hozott is, a főutca és a templom tornyának magányába. Mennyire más volt ez a csend?

Ebben már ott voltak és zajongtak mind a tizenegyen.

     Pár nap múlva társat is kaptam. István személyében sokat utazott, sokat látott embert, tele bölcs gondolatokkal. Jókat beszélgettünk, több alkalommal is "megváltottuk" a földgolyóbis emberiségét úgy, hogy közben egyetlen alkalommal sem tartoztunk a "másfél liter forralt borral megfizetett" hangoskodók közé.

És még azt is észrevettük, hogy bennünket éjjel-nappal vigyáznak. Orvostól a takarítóig, mind azon vannak, hogy jól érezzük magunkat, hogy minket mielőbb szeretteink körébe bocsássanak. Szép szavú ápolóink jól tudják, hogy a mosoly is gyógyszer. Ki is adagolták rendesen, pedig hát panaszra lenne éppen elég okuk.

Mosolyogva készülődhettünk a hazatérésünkre, szilveszter már a miénk. Jó kedvünket még az sem szegte, hogy abba egy nagyfejű kivagyi, neveletlen stílusban és idomtalan hangon beleböfögött, miközben kocsiját tolta.

     Akkor most befáslizott lábbal ugyan, de lépek még egy kicsit.