Amikor nagyszülővé válunk, elég gyorsan átalakulunk. Meg nem magyarázható lelki-és kémiai folyamatok eredményeként mamák és papák leszünk. Pedig hát semmit az ég világon nem teszünk mást, mint amit addig is tettünk, szeretjük a gyermekeinket.
Másképpen tesszük, ez igaz, mert a mi unokánk a világ legszebbje és legokosabbja. Mindannyian ezt mondjuk és ez így teljesen normális dolog. Mi nagyszülők valamennyien nagyon gazdag emberek vagyunk, még akkor is, ha egyébként a csóró szegények életét éljük. Vagyonunkat az a nagy érték képviseli, ami az unoka. Legyen ő egyedül, másod-, vagy többedmagával, legyen akár csecsemő, kisiskolás, érthetetlen kamasz, vagy akár felnőtt ember.
Amikor megszületik az első, akkorra a nagymama és nagypapa a gazdagságukat már jól tudják, mert a gyermeke és annak társa addigra kijáratták velük a nagyszülők elemi iskoláját.
Megtanultak igaz mértékkel unokát szeretni, szép csendesen és visszafogottan.
Eszter ma hat éves. "Óriási" mérföldkő ez a kicsi életében. Ahogy a tejfogacskái kezdenek majd hullani, úgy fognak szaporodni és sokasodni buksijában az egész életre megjegyzett gondolatok. Közöttük lesz talán a mama szülinapra készített sacher tortája is, rajta a gyertyák, mellettük a köszöntő ének, ajándékok és jókívánságok Esztikének.
Mint egy gyors madár, az évek úgy szállnak, mintha tegnap lett volna, amikor...
Holdanyát tisztán láttam, hogy kacagott
és lazán, csuklóból dobott
egy szikrázó csillagot fel az égre.
Otthon a kertben egy falevél puhán földet ért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése