Mama

     Két ember egymáshoz fűződő viszonyában mindig is nagyon sarkalatos kérdés a viselkedés. A másik megismerése és korlátozások nélküli elfogadása lehet a kölcsönös tisztelet eredményezője, amely biztos alapját teremti meg a rendnek, a fegyelemnek, a békés egymás mellett élésnek.

A kapcsolatainkban törekszünk ugyan egy ilyen idilli állapot elérésére és fenntartására, de teljességében ez soha nem sikerül. Nem azért, mert kutya nehéz a dolog, hanem azért, mert nem vagyunk rá képesek. Élünk együtt a hibáinkkal, ismerjük is azokat. Elhagyjuk, leszokunk róluk, megszüntetjük őket és mindig újak születnek. Olyan ez, mint az út pora, ami folyton rád száll. Akárhányszor is fogod a prakkert, marad benned kiporolni való.

Csak a helyes arány a fontos.

     Magatartásunk alakításában jót játszik egymással az értelem és az érzelem. Az egyik nevelés kérdése, a másik meg annak minőségétől függően csak úgy rárakódik az emberre.

Felnövünk, leszünk valamilyenek, gyerekeinket neveljük azzal a nem titkolt reménnyel, hogy nálunknál különbek és jobbak legyenek. Azután az eredménnyel tulajdonképpen elégedettek is vagyunk.

A szerencsés emberek a kicsi unokáik alakításában is részt vehetnek. Arra kell csupán ügyelni, hogy az elérni kívánt eredmény lehetőleg egyezzen meg a szülők elképzelésével és az unoka ne hasogasson fát a nagyszülő hátán.

Meg vagyok elégedve magammal, mert nagyon sok okos dolgot leírtam a nevelésről, amik talán egy huncut garast sem érnek, mert ...

     Megismertem a jóra nevelés legegyszerűbb és leghatékonyabb eszközét.

A lányok drágák, aranyosak és kedvesek. Szeretetből font érzelmi szálak kötik őket a nagyszülőkhöz. Néha pedig rakoncátlanok és szófogadatlanok. Ekkor jön a Mama és emelt, ám szigorúnak a legkevésbé sem mondható hangon szól az éppen kis csibészre:

   -Eszter! Megpuszillak!

A kislány feltekint a mamára és olyan mosolyt varázsol az arcára, amellyel a vétkét árulja el. Csodálatos módon ugyanez a mosoly tükrözi a jóság ígéretét is. Felemelt kezekkel indul a mama felé, hogy pusziját bevasalja.

A mama pedig nem tehet mást, mint lehajol, átölel és adósságot törleszt.