Bocsáss meg!

   - Élj tisztán,mint a hegyi farkasok! - mondhatja a szülő a gyermekének, ha igazán jóra akarja tanítani.

Morfondíroztam egy kicsit ezen a kijelentésen, nagy igazságot takarhat. Rövid idő alatt annyi és olyan fogalom gyűlt össze, amelyeket minden zavar nélkül azonosíthattam ezzel az emlőssel. Néhány ismert irodalmi mű nagy valószínűséggel befolyásolt a tulajdonságok csokorba gyűjtésénél, de a gondolatok inkább az érzelmekért felelős agyféltekémből bújtak elő.

A farkas őszinte és nyílt, hűséges és kitartó. Szabad szelleme, családközpontúsága tiszteletet és harmóniát ébreszt, áraszt. Sugárzik belőle az energia, a játék és az erő, az életöröm.

Nálamnál okosabb emberek a farkasnak tulajdonítják az emberek egy csoportjában a megnövekedett tudatosságot és a magasabb intelligenciát. Ők azok, akiknek sikerül mindig a legjobb és a legbékésebb megoldásokat valóra váltaniuk.

Ők is, ahogyan a farkasok, territoriálisak. Ezzel sincs semmi baj, csak tisztelettel kopogj, ha be szeretnél lépni hozzájuk.

     Könnyű a farkasoknak a tiszta élet, de mi "sajnos" emberek vagyunk! Bűnök között és bűnökben élünk. Közülük egyre gyakrabban és egyre többet törvényben fogalmaznak meg. Isten iránti engedetlenségünk egy másik csoportját alkotja bűneinknek. Az egyiket rendezi a botladozó igazságszolgáltatás, a másikat meg a pap, amikor feloldozva a bűnbánat szentségében részesít és ajándékként neked adja az oltári szentséget is.

És akkor nekünk még itt van az a milliónyi erkölcsi szabály, óriási lehetőségként a hivatalból nem üldözendő - mégis gyakran embertelenebb (farkastalanabb) - bűnök elkövetésére.

Vess magadra, ha ezeket saját magaddal szemben követed el, de igyekezz mihamarabb megváltozni!

Egészen más a helyzet, ha a jó erkölcsbe ütköző magatartásoddal embertársadat bántod meg. Ekkor jön az elnézést kérek, a ne haragudj, a - súlyosabb esetben - bocsánatot kérek.

Bocsánatot kérek! Miért olyan nehéz ezt a két szót kimondani?

    A testvérem a lábaimba kapaszkodva harapott és karmolt, én pedig igyekeztem megszabadulni tőle. A félreérthető, rugdosódó mozdulatok a konyhába belépő édesapámat könnyen megtéveszthették. Elém lépett és egy szó nélkül, jókora fülest akasztott le. Rossz gyerekként el-el tángálta a fenekemet, de arcul sosem ütött. Már kereső felnőttként kaptam az első és egyetlen pofont. A lelkem sajdult belé,világgá mentem.

Két nap múlva, amikor hazaérkeztem, édesapám elém állt és kimondta azt a két szót. Összeölelkeztünk és én szó nélkül sírva fakadtam.

     Így tanultam meg azt, ha megbántanak, nem várok napokig, azonnal, jó hangosan, kérés nélkül is megbocsátok. Ezzel egyrészt meglepődést váltok ki és megelőzését a bűnöcske ismételt elkövetésének, másrészt azonnal jól érezhetem magam a bőrömben.

Nem jellemző rám, hogy másoknak rosszat tegyek és így az esedezés szavait nekem kelljen hangoztatni, mégis...

    Elmegyek tanulni, meglátogatom a farkasokat.