A héten meghalt a Magyar Köztársaság volt Köztársasági Elnöke. Nagytudású, szerény ember, tette a dolgát a legjobb belátása szerint, kicsit talán öregesen, kicsit selypítve. Tiszteltem Őt úgy, ahogyan egy átlag magyar állampolgárnak tisztelnie illik az egyenlők között első emberét. Részvétem a szeretteinek. Nyugodjon békében!
Elnökünket napokkal megelőzve váratlanul hagyott itt jó cimborám, barátom, Józsi Bátyám. Barátságunk nem régi, mindössze húsz éves. Egyszerre hogy felértékelődött ez az idő!?
Most hiányzik és már hiába is keresnénk társaságunkban, csak ha megidézzük, találkozhatunk vele. Soha nem lesz már a csapatban a névnapi összejövetelekkor. Megjelenésében a pedantéria, viselkedésében a báj és a tréfa olyan volt, hogy pótlását meg sem kísérelhetjük. Igaz, nem is akarjuk, hiszen ilyen könnyed eleganciával, harmonika virtuóz felirattal hirdetni a vándormuzsikusok találkozóját a Balaton partján a létrára felakasztott plakáton egyikünk se lenne képes. A garázssoron valamit mindig fúró-faragó, örökké mozgó és újat tervező ember nem jelenik meg közöttünk nyakkendős öltönyben, nem húz már elő egy magakészítette ajándékot, nem kér már meg arra, hogy ahhoz illő mondókát készítsek. Munkahelyének, a bányának a nyomait néhány bőre alá "beültetett" széndarabka formájában hordozta. Csak szeretettel beszélt a bányászokról, a bányáról.
Ha még egyszer kezdhetné, lehet, hogy tűzoltó szeretne lenni. A baráti szálakon kívül munka is kötötte hozzánk. Alapítványunknak sosem hiányzó kuratóriumi tagja volt. Ilyen nincs, mégis a "Tiszteletbeli Tűzoltó Alezredes" címet adományoztam neki, kifejezve ezzel tiszteletünket, megbecsülésünket és szeretetünket.
Jó harmonikás volt, eredeti fekvésben játszotta a dalait basszus kísérettel. Nem túl gyakran muzsikáltunk együtt, de olyankor szívesen, egymást és a másik hangszerét is tisztelve. Egyik névnapomra barkácsolt nekem egy hegedűt, vonóval. Hiába vannak rajta a kulcsok a húrokkal, nem szólal az meg. Amikor meglátom a sok munkát igénylő, használhatatlan darabot, hát a legkedvesebb zenéket játszom rajta kifogástalanul és játék- tudásomhoz nem illő gyönyörűséggel.
Képzeletem óriási, hallani tudom a harmonika szavát is. És annak sincsen semmi akadálya, ha valóban húzom a vonót, a jó harmonikást mellettem érezzem. Józsi Bátyám! Amikor egy új minőségben először érinted a billentyűket és préseled kifelé a levegőt, a felhangzó dallam engem is juttasson eszedbe!
Az egykori Köztársasági elnököt sajnálom. Józsi Bátyám miatt bánkódok, vele ismét elpattant egy kapocs. Remélhetjük, hogy megismétlődik, mint akkor, amikor a temetőben a tarka hó látta, hogyan tesszük le egyenként, búcsúzó barátunk sírjára a megemlékező szál virágainkat.
Isten Veled! Menj hát békével. Megtartunk jó emlékezetünkben.
"Jó cimborák, most fel, töltsetek!
Emlékére apadjon pohárban a bor.
Maradj csendben! Figyelj! Hallod?
Acélos zenével feszül, s újra egyben a lánc."
Nyugodjon békében!
VálaszTörlés