Este 8 után hívtam az orvost. A telefon egy nagycsaládos ismerősé volt, ahol a három kis csaj csacsogása rendesen megtöltötte a lakást.
-Miért születne neked a két fiú után most egy kislány? -kérdezte feleletet nem is várva a gazda.
Majd a lánykáira mutatva a szokásos buta szöveggel megnyugtatott, hogy a harmadik is fiú lesz.
"A harmadik". Ezzel a címmel jelent meg egy kis szilánk a Dunántúli Naplóban 1984.szeptemberében. Arról szólt az újságíró, hogy felépült a házunk, mindkettőnknek munkája és munkahelye van, a gyerekek az iskola padjait koptatják, jól vagyunk. Várjuk a harmadikat, a kislányt. Várhatjuk, jó helyre fog jönni.
Egész nap csak vártunk, végre délután, a suliból megérkező fiúktól elbúcsúzva indulhattunk a kórházba. Nem volt akkor még apás szülés, a doki, miután megvizsgálta Erzsit, elküldött azzal, hogy fél kilenc körül telefonáljak, addig ez a gyerek úgy sem jön a világra. Így is történt. Akkor született meg, amikor érdeklődtem utánuk, ennek ma éppen 26 éve. A kisfiú neve Bálint.
Amikor én 26 éves voltam, tisztképző ikolába jártam. Budapestről utazgatva csak a hétvégeken láthattam feleségemet, aki a szülinapomon már jó ideje a szíve alatt hordozta első gyermekünket. Nem is szeretem a fővárost, mindig idegen maradt számomra.
De régen is volt. Ma a Bálint ennyi. Kínálkozik az összehasonlítás, felületesen meg is teszem. Sokkal jobb az Ő helyzete, ha másért nem, hát azért, mert 21 közeli rokona veszi körül és ünnepli. Jót eszünk és jót iszunk, ma mindent csak a kedvére, az egészségére.
Kisfiam! Sok szerencsét és boldogságot! Az Isten éltessen! És ha gyakran morgunk is egymással, én azért még nagyon szeretlek.
Végre egy jó kis bejegyzés! ;)
VálaszTörlés