Okos szakértők szerint a benzin fogyasztói ára két forintos csökkenés ellenére igen rövid időn belül elérheti a háromszázhatvan forintos lélektani határt. Ezzel a hírrel riogattak bennünket közvetlenül karácsony előtt a médiák. Nem hagyták abba az ijesztgetést. A tűlevelüket ledobni készülő fenyők alá - kissé megkésett ajándékként - 5 Ft-os áremelést dobtak. Elképzelhető - megint csak az okos szakértők szerint - az is, hogy a benzin literjéért rövid időn belül 400 Ft-ot kell adnunk. Most ezt az összeget minősítették lélektani határnak.
Soha senki nem mondja el nekem, hogy kik is azok az okos szakértők. Tudásuk mire is vonatkozik? Arra, hogy az árak várható mozgását látják? Arra, hogy meghatározzák a lélektani határ fogalmát?
Az árakat az üzleti világ - legyen az tisztességes, vagy tisztességtelen - mozgatja úgy, ahogy akarja. Ennek a világnak a törvényei olyan széles korlátok között biztosítanak áremelésre lehetőséget, hogy azok már nem is korlátok. A kőolaj kitermelésétől a benzinkútig vezető út olyan poros, hogy azt végig tisztán látni talán nem is lehetséges. Ami az árban kézzel fogható az az adótartalom, amelynek mozgatása a mindenkori kormány lehetősége és feladata. Kis hazánk anyagi helyzete miatt vágyálom marad az, hogy a benzin ára csökken, vagy legalább a mai szinten megáll. Beépíti mindenki szépen, óvatosan, nem is olyan lassan a szolgáltatásai árába a nafta piaci értékét egészen a lélektani határig és még tovább.
Egészen biztos, hogy a kicsi ember jár a legrosszabbul, mert a susztert is ki kell fizetnie, aki újabb lyukat üt a nadrágszíjába, hogy az le ne csúszhasson.
Mit is jelent tulajdonképpen a lélektani határ? Amikor sok embernek tele van a hócipője? Amikor egyszerre nagyon sok ember kiakad? Ez utóbbi nem lehet, mert az már lázongás, tüntetés, forrongás! Ha mégis ez lenne, akkor ugye nem akarnánk elérni a benzin árának jelenleg is ismeretlen lélektani határát?
Egy taxis blokád azért javíthatna a helyzeten. Nem olyan rég volt még az! Vagy már a taxisok sem a régiek?
Pedig gondolkodóba ejthetné - ahogy azt egyszer már megtette - azokat, akik csak fehér kenyeret hajlandók enni és benzint faló masináikat gyakran és értelmetlenül pöfékeltetik.
Lehet, hogy ez az egész olyan egy kicsit, mint a svájci frank? Ha nálunk valaki egy bársony székben hangosabbat szellent, ezt Svájcban a frank meghallva -mert a szagot nem bírja- felemelkedik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése