A kutya

   Túl gyakran olvashatok olyan híreket, amelyek kitaszított, eldobott, gazdátlanná vált kutyákról szólnak. Ezek legtöbbjének soha nem is volt gazdája, mellettük legfeljebb egy-egy főemlős élt csupán. Az igaz ember és a kutyája közötti kapcsolat egy speciális barátság, ilyenről számos irodalmi alkotásban olvashatunk. Nekem ezekről is csak Gyuri és az ő csahosa jut eszembe.

    Gyuri minden lében kanál, kissé kotnyeles, néha hebehurgya, önzetlen, óriási nagyszívű ember.

Ebédjét - ha az helyben volt és kistáskából előkotort -, mindig megosztotta ebével, aki őt csak nagyon ritkán hagyta el a kínálkozó csillogó szemű szuka miatt. Soha egy becéző szó, egy utasítást kifejező mondat nem szólt a gazdi szájából, igaz, a szolga sem dörgölődzött hozzá farkát csóválva. Ezt a nem éppen fajtiszta kant mindenki másképp szólította, talán igaz nevet soha nem is kapott.

Történt egyszer egy forró nyári délután, hogy az ebéd utáni szusszanókor csapzottan és jól láthatóan fáradtan jelent meg a kutya a csapatnál. Mivel soha nem tanították semmire, nem is tudta elmondani, amit akart. Színjátszásba kezdett, táncolt és nyüszített, vad ugrándozásokkal hívta fel magára a figyelmet, de leginkább a szeme szólt, amikor meg-megállt a felocsúdók előtt. Tekintetében a félelem és a féltés, a segítség kérés. Nem lehetett nem észrevenni! A kis csoport a kutya felszabadult ficánkolása mellett indult el bajtársuk keresésére. Sok lehetőség nem volt, a négylábú bundája csak a bánya tározói valamelyikénél lehetett csuromvizes. Kiáltozásaikra végül válaszként Gyuri elhaló hangját hallották meg az egyik beton medencéből.

Feladatuk adott volt, gyorsan megmentették a pajtásuk életét. Egyszerűen, hivalkodás és büszkélkedés nélkül.

    Később Gyuri elmondta, hogyan ugrott a buta kutyája a medence vízének hűsítő ölébe és hogyan tette ő is ugyanazt legalább olyan meggondolatlanul. Kutyáját még csak ki tudta dobni gyűrűn túlra a szabadba, ám ő maga a kapaszkodás lehetősége híján a mélyvízű medence foglya lett.

Sms a sajtóból: "Találtunk egy kölyök német juhászt. Szívesen visszaadnánk a gazdájának!"

Kérem! Ne tegyék! Inkább szeressék!