A Sötét Trianon

   Kilencven évvel ezelőtt Párizs mellett a nagyhatalmak aláírtak egy szégyenletes diktátumot, megcsonkították a magyarok országát. Azután Bécsből születő döntések adtak okot arra, hogy fájó sebeinket boldogan nyalogathassuk. Majd a győztes trianoniak megrajzolták újra Európa térképét. Megint a kisemmizettek közé kerültünk. Vélt, vagy valós érdekek miatt történtek meg velünk ezek az események? Szerintem ezen még sokáig rágódhatnak a történészeink. Az új parlamentünk viszont annál gyorsabban reagált. Megalkotta a külhoni magyarok kettős állampolgárságát biztosító törvényt és megszülte Trianon emlékének napját. A szövegbe belekerült még Isten neve is. Az ellenzék talán nem hiszi, ezért többsége az ünnepi ülésen meg sem jelent. A kétharmados többséget megválasztó emberek sem az Istenhez kötődő viszonyukból fakadóan adtak jogosítványt a hatalom gyakorlására.

Hogy kerülhet mégis a Mindenható a rajtunk ugyan folyton sebeket szakító, a világegyetem egészét tekintve mégis oly jelentéktelen ügy kellős közepébe?

     Ő az, aki teljes igazában ismeri a történelmünket. Gondjait szavakba is foglalta és a költők kezébe adott tollakkal azokat meg is szólaltatta.
 Nem sokkal Szent István után már figyelmeztetett, hiába, aztán sújtott "Hajh, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben..."
Nem tanultunk, mert"Hányszor támadt tenfiad szép hazám kebledre..."
És továbbra is "Bújt az üldözött, s felé kard nyúlt barlangjában, szerte nézett s nem lelé honját a hazában."

     Isten felszólított minket:"Légy híve rendületlenül hazádnak oh magyar..."
 Mi azonban csak odáig jutunk el, hogy: "Hisz bűnösök vagyunk, akár a többi nép..."
 Ugyanakkor könnyelműen bízunk abban, hogy:"Megbűnhődte már e nép a multat s jövendőt."

    Nem kellene végre a maradék kis hazácskánkban a fohászkodás helyett az embereknek egymás szemébe nézve, őszinte szívvel kezet nyújtani?