Amikor balga jószág az ember

     Az Öreghegy túlsó oldaláról jött a gazda. Egerszegen ő volt a kákán is csomót kereső, örök elégedetlen paraszt. Amikor Újmajorban mázsáltam a harmados kukoricát, emlékszem, még le sem kászálódott nagy hasával a szekérről, már fújta is a magáét. Rosszallotta az időjárást, kevesellte a termést, sokallta a leadandó kétharmadot. Szidta a téeszt, mint a bokrot, egészen addig, amíg Feri bácsit nem látta közeledni, akiről mindnyájan tudtuk, hogy ő a rend. Nem lett nyájas, de tartotta a száját. Sosem láttam dolgozni. Most is csak állt a két szép lova mellett és elnézte, ahogyan asszonya szó nélkül, könnyű labdaként dobálja az ötven kilós zsákokat. Erős volt, férfiasan kemény vonásokkal. Tekintete mégis csupa jóság. Úgy hiszem ő volt az úr a házban.

A gyümiben dolgoztam lenn a kút mellett, a cementkádat javítgattam. Nagy hangon köszönt, ingének hosszú ujjával megtörölte verejtékező homlokát és kiselőadást tartott az átkozottul magas hőmérsékletről és a hiányzó eső várható kedvezőtlen következményeiről.

   -Ilyenkor igazán  legjobb  a hűvös  pincében  borozgatni! - állapította  meg  nagy  bölcsen. Jöjjön és
kóstolja meg!

    - Miért is ne? - szóltam. - A melóval úgyis készen vagyok.

Három fajta, három pohár. Nem is ízlett. Jobb lett volna fröccsként meginni, de egy pincében ez hogy nézne ki? Amikor a leadott kukoricája mennyiségéről és a hozzá tartozó terület nagyságáról és minőségéről kezdtem el beszélni, már nyugodtan el is köszönhettem.

Két órát lehettem távol. A legszélső cseresznyéhez érve hangokat hallottam. Lesiettem a szaletlihoz, látom, hogy a bátyám a kút vödréből vizet locsol magára. Mellette öcsém áll.

   -Mit csináltok? - kiáltottam le.

A testvér félrerúgta a vödröt, felrohant hozzám, megállt előttem szikrázó szemekkel, artikulátlan hangokat buggyantott ki magából, aztán üvöltve, ordenáré hangon a legvagányabb kocsisokat is maga mögé utasítva káromkodott.

Majd csend lett. Hozzám lépett, átölelt és percekig zokogott.

Már mindent megértettem. A nyitva hagyott kút a leeresztett vödörrel, a zenélő táskarádió, a szanaszét heverő szerszámok, a présház kitárt ajtói. A motorral kiérkező bátyámat ez a kép fogadta. Vissza a faluba segítségért, hogy együttes erővel, a reményt egyre veszítve keressenek a kút mélyén.

Legutóbbi bejegyzésemben egy kutyáról írtam, aki emberként viselkedett, most pedig egy emberről, amely balga jószágként cselekedett. Az esetnek legalább negyven éve. Bátyám ma 65 éves. Az Isten éltesse!