Olvasgatom honatyáink esetenként nehezen megszülető vagyonbevallásait, az ezekhez fűződő megnyilvánulásokat és kíváncsiságból, egyiket-másikat összehasonlítgatom a megelőző évi bevallással. Szomorúan konstatálom, hogy a képviselők nem jutottak ötről-hatra. Hja, kérem, ez a globalizált válság maga. Van aki közli, hogy nincs semmi megtakarítása és siránkozik, nem tud félre tenni. Másik a képviselőséget "minuszos" szakmának nevezi 700 000 feletti díjazás mellett. Harmadik panaszkodik, méltánytalanul alacsonynak tartja a polgármesteri fizetését és az 1 100000-et meghaladó havi, parlamenti jövedelmét ócsárolja, mert a korábbi civil elfoglaltsága többet hozott a konyhára. Van közöttük állást és beosztást halmozó, de szegénynek nem futja egy kocsira. Nem találkoztam folyósított nyugdíj feltüntetésével, de nem láttam családtagként jövedelem nélküli álláskeresőt sem.
Van közöttük olyan, akinek hivatali hiba kapcsán egyetemi végzettsége lett, aki társalgási szintű nyelvvizsgákkal dicsekszik, ám azokat nem beszéli, de olyanok is töltik a padsorokat, akiknek vagyonbevallása azonos oldalán a sokadik szerződéssel megvásárolt holdacska a képembe mosolyog. Van, akinek gyanúsan rövid idő alatt túl sok a felsőfokú diplomája, de olyan is, akit dicséret illet, mert évtizedes kitartása eredményeképp megszerezte egyetlen diplomáját.
Jó középkorúaknak mondhatók. Közöttük kevés a jövőt kovácsoló fiatal. Néhány idősnek viszont elképesztő a teherbíró képessége, már ami a parlamenten kívüli munkát illeti.
A megkülönböztetés alkotmányos tilalma ellenére azért ők a kiváltságosak. Másképp adóznak, másképp bűnhődnek, ha egyáltalán bűnhődnek. Ők azok is, akik ígérik, hogy a házon kívül rendet tesznek.Kiszűrik a gyengét és a magas szintűek közé emelik s ha nem megy, megválnak tőle. Ők nyilváníttatnak embereket beteggé, azután hirtelen egészségessé és löknek ki az utcára egy falat kenyér nélkül.
Jó atyafiak! Üzenem akiknek kell, akik nemsokára ismét a padokba ülnek, hogy ne siránkozzanak. Mások sem tudtak megtakarítani, sőt csontig eladósodtak és tengetik életüket az elrekvirált kicsi otthonukról álmodozva. Az önök "minuszos" szakmáján - helyesen: hivatásán - kívül még nagyon sokan dolgoznak éhbérért és nyomorognak segélyeken. Senkit sem köteleznek képviselőségre, dolgozzon a civil szakmájában, amelyben a bevételeket rangos magasságban állapítja meg a kötelező szabály. Ne halmozzák a parlamenten kívüli elfoglaltságaikat, így talán lesz idejük többször is elmondani a választókerületükben élők gondjait és panaszait, vagy éppen sikereikről dicsekvést tenni. Óvakodjanak a kapzsi vágytól, a harácsolástól! Ezek a lelket mételyezik. Ha kocsijuk nincs, hát ne bánkódjanak, "gyalogolni jó"! Először a házban tegyenek rendet! Mutassanak példát! Szűrjék ki előbb maguk közül a gyengét, emeljék a magas szintűekhez és ha nem sikerült se mondjanak le végleg róluk, mert valakiknek rájuk is szükségük van. Ne csak nyilváníttassák, tegyék is egészségessé az embereket és kapjon mindenki egy falat kenyeret.
Hiába üzentem József Attilával egyszer már, nem fogadtak szót.
A Gellért-hegyen magasodó Szabadság-szobor ma azok emlékét hirdeti, akik életüket áldozták függetlenségünkért, szabadságunkért. Az Ő nevükben üzenhetek? Lehet, hogy a szabadság 1947-óta a Horváth-kertben maradt?
Hadd idézzem Heltai Jenőt!
"Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése