Megsűrűsödött azon híreknek a száma, amelyek a társadalmi tulajdon sérelmére, jelentős értékre elkövetett cselekedetekről adnak felvilágosítást. Ez jó! Itt van végre az ideje annak, hogy ezek a csirkefogó gazemberek lebukjanak és elnyerjék méltó büntetésüket. Régebben a nagy dolgokról nem tudtunk. A kisszerű tolvajok és fusizók azért sok kárt okoztak a népgazdaságnak. Róluk mondta Kádár János elvtárs azt, hogy a magatartásuk mindenképpen elítélendő és nem követendő, mégsem jelentenek nagy problémát, mert kis országunkat határainkon belül gyarapítják, gazdagítják.
Ismertem egy ilyen embert. Reggelente együtt buszoztunk munkahelyeinkre. Amikor hazafelé is összefutottunk, az ő kis táskája mindig tele volt. A napi elemózsiával a legtöbb esetben 4-5 kiló szög cserélt helyet, mindig változó minőségben és méretben. Kérdésemre, máskor már csak egy pillantásomra is mindig azt mondta: Jó,ha van és nélkülük nem tudnám befejezni családi házam építését. Lebukik? Az sem gond, legfeljebb ül néhány évet. A cél ezt az eszközt is szentesíti. Múltak a hónapok és a takaros családi ház elkészült, ismerősöm mégis a büntetés-végrehajtás egyik intézetébe költözött két egész évre. Számított rá, feladatként kezelte, így tud majd saját kuckójában boldogan élni családjával. A kiszabott idő gyorsan elrepült. Vegyes érzésekkel, kíváncsi várakozással szabadult.
Már nem a szeretettel otthon hagyottak várták. Életének vonata kisiklott. Egy munkába siető autóbusz elé lépett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése