2009. október 19., hétfő

Dzsoni a beagle

    Ezt a kutyát ismerte az egész falu. Itt nőtt fel és a dédelgetett kölyökből lett egy pimasz fráter. Hol az építkezésen dolgozók uzsonnáját dézsmálta meg, hol a lépcsőkön felejtett kerti cipőket vitte el, hol pedig csak egyszerűen csavargott . Ahogy felnőttebbé vált, úgy fordult elő egyre gyakrabban, hogy kicsapongott, lucskosan és megtépve, somfordálva érkezett haza. Soha nem kért bocsánatot az aggódóktól, mindössze kaján vigyorral adta mindenki tudomására, hogy ő ilyen, ő egy biagle.
Gazdáik ajándékba kapták és rajtuk maradt, mint szamáron a fül. Nevelésükhöz nem értettek, nem csoda hát, hogy "csibész-gazember" lett belőle. Gyakran járt nálunk. Én Kázmérnak hívtam, mert a Dzsoni nevet- még így magyarul is- nem hozzá illőnek tartottam. Mégis lehetett valami bája, vagy csökönyös kitartása, mert a szomszédos városrész kiskutyái egyre inkább rá hasonlítottak. Nem bírt ellenállni egyetlen szukának sem! A fenyítések terhe mellett bevállalta azt is, hogy gazdája telefon hívásra a város másik szegletébe menjen érte.
Egyszer aztán eltűnt. A falu megnyugodni látszott, a gazdi nem. Nyomozás, telefonok és az eredmény: a kutyus új gazdára "talált" 100 km-nyire innen. Elvitték, ellopták. Az új gazda gyermeke imádta. Nehezen, de elismerve tisztességtelen magatartásukat, a kutyust a gazdának visszaadták, hazatérhetett.
Újra születő gondok, kellemetlenségek sora, mert Dzsoni nehezen köthető. Aztán a lemondás, vigye hát, aki vinni akarta. És az új gazda nem tolvajként, másodjára már ajándékba megkapta.

    Az idő múlik, de az agy hullámai megőrzik sokáig az emlékeket, így hát alkalomadtán a régi gazda konzervekkel látogatja meg volt kedvencét. Se gyerek, se asszony, csak egy morc ember.
  -Vigye csak!- mondja. Nekem nem kell, nem is tudok mit kezdeni vele. Akik meg szerették, azok elhagytak, elhagyták.
Kázmér ápolatlan, büdös, lesoványodott. Örülve a régi gazdának, vélhetően megszigorodott feltételek mellett várja sorsának jobbra fordulását.

    Én szurkolok Kázmérnak és a gazdának, aki előtt most megemelem a kalapom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése