Nincs és nem is lehet semmi kifogásom az ellen, hogy az egykoron magas színvonalon űzött labdarúgásunk tárgyi emlékeit összegyűjtik és megmutatják az embereknek. Büszkék lehetünk azonban az olimpiákon és földrészeket érintő megmérettetéseken szereplő azon sportolóinkra is, akik folyamatosan érmekkel a tarsolyukban érkeznek haza, akik jó példával elől járva nevelik és képzik a fiatalokat. Jóllehet ők nem a labdát kergetik a zöld gyepen. Egy pást, egy ring, egy medence, vagy éppen egy atlétikai stadion nagyon sokszor beszélhetne róluk.
Akkor ők miért nem kapnak egy-egy múzeumot?
Amikor nagy szeretettel és akarással összegyűjtöttük városunk tűzoltósága történelmének dokumentumait és emléktárgyait, mi is arra gondoltunk, múzeumot építettünk, ahol megmutathatjuk a látogatóknak a múltunkat és jelenünket egyaránt.
Megmosolyogtak bennünket, így aztán az Unióhoz való csatlakozás napján csak egy „Emlékszobával" lehettünk gazdagabbak.
Ha elolvasom a múzeum jelentésének meghatározását, a mi két egybe nyitott irodánkba elhelyezett tárgyak inkább megfelelnek a definíciónak, mint Puskás Öcsi tágas környezetben kiállított emlékei, hagyatéka. Mielőtt ezért a kijelentésemért bárki is a fejemre koppintana, kijelentem, hogy semmi kifogásom nincsen egy világklasszis labdarúgó életének bemutatásával szemben. Szerettem azt a focit.
Azon a novemberi napon megállt a munka és mindenki feszülten hallgatta egyetlen rádión a mérkőzés közvetítését. Suttyó gyerekként még nem, de később többször is végig szurkoltam a mérkőzést. Senki nem gondolt arra, hogy három évvel később ennek az óriás csapatnak a többsége -különböző okok miatt- hűtlen lesz hazájához, máshol kergeti a labdát.
Mégis úgy vélem, hogy nem a labdarúgásnak, hanem a magyar sport egészének illett volna múzeumot kialakítani, amelyben jól elférhetett volna a 3:6-os győzelmünk, sőt a ma még bujdosó eb. ezüstünk is. Eltúlzottnak tartom a focival való törődést. Stadionok, fűtött és műfüves pályák építése itthon és külföldön egyaránt. A magyar játékosok megbecsülése és hazai vizeken tartása helyett külföldi játékosok leigazolása irreálisan magas, adózatlan pénzekkel.
Ma már tarkállik a naptár a valamiknek napjával. Legyen hát l953. november 26.-ára emlékezés a Magyar Labdarúgás Napja! Három év múlva lesz Puskás Ferenc születésének századik évfordulója, ne várjunk vele, ki tudja mi történhet addig- gondolkodhattak emígy a múzeumért szorgoskodók.
A labdarúgó sport mennyiségi és minőségi változásait nyomon követhettük élőben és képernyőkön egyaránt. Megszűnt az a világ, amikor minden kis faluban gondozott pályákon mérhették össze tudásukat a fiatalok az ellenfeleikkel. A test nevelésének, a sport szeretetének, barátságok szövődésének helyszínei voltak ezek. Kikapcsolódást, hétvégi pihenést jelentett ez még a szurkolóknak is. Talán a társadalmi változásoknak köszönhető leginkább, hogy nagyon sok településnek megszűnt az önfenntartó ereje, hogy onnan a fiatalok a biztos megélhetés reményében útnak indultak. Ennek megálljt parancsolni az elmúlt 30-40 esztendőben senki nem tudott, talán nem is akart.
A focit illetően a helyzet pozitív irányú változása köszönhető az egykor igazolt, aktív labdarúgó miniszterelnökünknek. A kifogásom továbbra is csak a sportág privilegizált helyzete. Nemtetszésemet egy nemrég elszenvedett négy nullás vereséggel, vagy azzal erősítem meg, hogy kiszámíthatatlan számú mérkőzést kell ma játszani a válogatottunknak ahhoz, hogy hatszor betaláljanak az ellenél kapujába, mint ahogyan azt tették Puskásék 1953-ban, egyetlen mérkőzés alatt.
A múzeumot avató hosszasan olvasta avató beszédét. Másképpen látja a helyzetet mint én. Véleménye szerint a labdarúgást az „átkos"-nak nevezett korszak ölte meg Magyarországon. Kortes beszéd volt ez a javából a közelgő választásokat illetően a fociért rajongók szemében.
A Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke rövidebben, papír nélkül fejtette ki gondolatait. Mondataiban a másképpen is lehet gondolkodás mellett a fanyar humort felfedezni véltem.
Azért a sport csatornáit továbbra is nézegetem, ha egy jónak ígérkező kézilabda-labdarúgó mérkőzést ígérnek. Nem felejtem el akkor se bekapcsolni a készüléket, ha bármi más nagyszerű sporteseményt láthatok. Olyanokat, amelyek emlékei és tárgyi eszközei majdan megtöltenek egy sportos múzeumot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése