Figyeljetek ide! Látjátok mit találtam? Éppen ideje, hogy rábukkantam! Az ősszel már óvodás leszek és soha még nem volt cumi a számban. Én nem kértem és anya nem adta, de most aztán csak ki kellene próbálnom! Akár ezt is mondhatta volna, amikor futva érkezett meg hozzánk.
Mikor és hogyan került a kis játék-házikóba ez a csalóka szopóka, nem tudhatom. Tény az, hogy Máté megtalálta és büszkén számolt be erről nekünk. A szájából sem volt hajlandó kivenni, hát még azt bárkinek is átadni. A kis táskájába tette és haza is vitte.
- Csak rá ne kapjon!- bujkált ez a gondolat a felnőtt fejében. Felesleges volt ezért egy kicsit is izgulni, a dudli új gazdája már nem is törődik a talált vagyonával. Első éjszaka a frissen szerzett kincsét még a párnája alá rejtette és szépen ott is felejtette. Csecsemő korában az átlagosnál több időt tölthetett el édesanyja keblei közelében ezért nem ismerkedett meg egy szájacskába vehető, becsapós műanyag darabkával.
Kisétálok én is a játékokkal is zsúfolt házikóba. Jól körülnézek, hátha előkerül valami régi, valami hiányzó. Mosolygok is magamban az elő-előbújó gondolataimon. Csak az öregnek adatik meg a visszapillantás rég elmúlt évtizedekre. Mi az, ami elveszett vagy hiányzott azokból? Felesleges időt áldozni ilyen kérdésekre. Foglalkozni inkább azzal kell, mi az amit kaptál, mi az ami megvalósult az elképzeléseidből. És ne légy nagyravágyó, örülj a piciknek!
Kifele jövet eszembe jutott annak a lehetősége, hogy vénségemre kicsi gyermekké válhatok, akinek újra cumi van a szájában. Erre aztán legyintettem egy nagyot és becsuktam az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése