Egészségügyi puszi

   Hosszú évek szünete után ismét átléptem az intézmény kapuját. Táncverseny volt, amelyben két nagyobb unokám is szerepelt pécsi balettos csapatukkal. Felvételekről láttam már ezt a táncukat, de a szereplésüket élőben még nem. Egy-egy új darab motívumait otthonomban gyakorolgatták amikor a kertünkben, vagy a lakás bármelyik sarkában ízelítőt adtak az éppen soros balettből. Nem hagyhattam ki a komlói bemutatkozásukat. 

    A város sportcsarnokát nem túl sűrűn látogattam, minden bizonnyal volt egyéb elfoglaltságom. Tűzoltó bál, fiatalok játékos sport vetélkedője, koszorúcska voltak azok az események, amikor kötelezőnek éreztem a megjelenésemet, tekintettel családtagjaim érintettségére. Egyszer aztán olyan emberek invitáltak egy rendezvényre, akiknek nemet mondani talán illetlenség is lett volna. A sokszínű kolbász töltése nem igazán érdekelt. Annál inkább a csarnokban szorgoskodók látványa. Körbe is sétáltam, sokukkal szót is váltottam. Ritkán láthatom ismerőseimet, hát kihasználtam ezt az alkalmat és jól éreztem magam a körükben.

A készülődésem közben láttam aggódó arcokat, ismerem annak okait is. Mégis bevitettem magam és a sok lépcsőt leküzdve helyet foglaltam a bejárati ajtóhoz legközelebbi padon. A divatos hip-hap táncok fiataljai jó hangulatot teremtettek. Ezek az egymástól el-eltérő elemeket is tartalmazó  bemutatók mindig tapsra késztették a közönséget. Egy idősebbekből álló csoport néptánca -talán lakodalmasa- átmeneti "csendet" teremtett a falak között. Megérdemelten vihették haza az elismerő oklevelüket. Nemsokára következhet az egyetlen hagyományos balett. Azért gondoltam erre, mert az öltözők felől szállingóztak kifelé a lányok, közöttük az unokáim is. Eszter és Emese nagy hirtelen ott voltak kis barátnőjükkel együtt mellettem és ölelő karjaik mellett még a mosolyukkal is megajándékoztak. Egész rendesen elérzékenyültem. A hunyorgó pilláimon keresztül azért láttam a közelemben lévők arcán a kérdőjeleket: Ugyan ki lehet ez az öreg, akit így körbe táncoltak?

Felcsendül a dal, Schubert Szerenádja. Elcsendesedik a nézőtér és megjelennek a fátylakba öltözött balerinák. Követi őket az egyetlen fiú, aki a táncával kiszolgálja a lányokat és igyekszik kifejezni a hangok közé szorított hívást, várakozást és vágyat. 

Érdemes volt kimozdulnom, az események széppé varázsolták a napom. A csarnokból kifelé jövet a jegyeket kiadó hölgy mellém lépett és -ahogyan mondta- adott egy "egészségügyi" puszit. Régtől ismerem az itt most társadalmi munkás kórházi nővért. Idefelé járóbottal, korlátba kapaszkodva, nehézkesen lépkedtem, de most alig érintve azokat szaladtam lefelé, gondolatban.