Facebook

 

A mai modern világban az ember gondol egyet és a fejéből éppen kipattanó szikrát ráülteti az internet hullámaira, máris megosztva azt milliókkal.  Baráttal, ismerőssel, az életben még soha nem látottakkal, határon belüliekkel, vagy a föld bármely sarkán élőkkel egyaránt. Ezért hát nagyon is komolyan kell ezt a kérdést kezelni. Ha tisztelem az embertársaimat, elvárhatom, hogy ők is hasonlóképpen cselekedjenek. Ez csak akkor működhet, ha normális emberi hangon szólalok meg és kerülöm mások lejáratását még  akkor is, ha éles kritikát kívánok gyakorolni. Sajnos nem így működik a világ. Elképesztő, hogy milyen módon és mennyire sebesen képesek a "beszélő " felek egymás lelkébe belegázolni!  

Mark Zuckerberg iskolatársaival együtt készítette el a Facebook közösségi oldalát és annak programját. Nem tudom, mi vezérelte őket, dollár milliárdokat profitálhattak belőle. Mindenesetre Mark sokmilliárdos lett. Az alkotásuk nagyszerű. Felmérések szerint havonta 1,5 milliárd ember használja azt a mobilján. Kapcsolatok kialakításának és fenntartásának eszközévé válhatott kortól  függetlenül egyének, de a társadalom  különböző csoportjai között is. 

Az életemben nagyon sok embert ismertem meg személyes találkozások alkalmával. A kapcsolat tartásának mélysége természetesen eltérő, de közülük mindenki, aki azt kérte, ismerősöm lehetett a világhálón is. Nem fogadtam el a közeledését annak, aki egyetlen szót se szólt magáról, vagy akinek a közeledése egyértelműen komolytalan volt. Úgy vélem, hogy gazdag vagyok az ismerőseim számát illetően. Csatlakoztam néhány csoporthoz is, közülük többnek nem tetszik az adatkezelése, elkerülöm látogatásukat. 

Irdatlan mennyiségű az információ, kísérletet se teszek azok megismerésére, mert az gyakorlatilag lehetetlen. Jómagam is hozzájárulok ehhez a dömpinghez az oldalamon közzétett bejegyzéseimmel. Mások írásához akkor szólok hozzá, ha azt -bármilyen szempontból- értékesnek találom. Általában a témához kapcsolható blogos bejegyzésemmel mondom el a véleményemet.

 

Egyre nehezebben viselem el a facebook tartalmának alakulását. Nagy kár, hogy a politika helyet kapott és töltheti fel az oldalak sokaságát. Segít bennünket még megosztottabbá tenni. Jól példázzák ezt azok a mondatok, amikor a kicsi állampolgár nem az adott témát feszegeti, hanem az előtte szólót illeti -a kiinduló sorokat már meg sem említve- nyomdafestéket nem tűrő szavakkal. Itt élheti ki magát az az ember, aki a környezetében már nem akar, vagy félősen visszahúzódva már nem is mer megszólalni. Sajnálom szegényt, de a magatartását csak elítélni tudom. 

A facebooknál eltöltött időmet csökkenteni fogom. Nem olyan sok az, mégis keresni fogok más elfoglaltságot. Miért gondolom ezt tenni? Mert kiakasztott egy csoport bejegyzése a szeretetet hirdető Krisztus keresztre feszítésének napján. Mert nem akarok találkozni ilyen bárdolatlan, buta, együgyű emberekkel. Mit is osztottak meg velünk ezen a sokak számára mélységes csendet és együttérző gyászt jelentő napon?

Három öreg néni beszélget. Mindegyikük csak egy rövid mondatot szól. A beszédük tárgya, az arcukhoz és abból kiáradó lelkükhöz nem illő durva szó belőlem a mélységes felháborodást, nem az idétlen viccen való röhögést váltotta ki. Este. Melyik tévében? -fejeződik be így. És akik így viselkednek, ennyire faragatlanul képesek megalázni három ismeretlen öregasszonyt, azok a mobilukba vihogva közlekednek az utcán és eszükbe sem jut köszönni a vele szembejövő ismerősének.