Amikor köszönök valakinek, akkor tudomására hozom annak a másiknak, hogy itt vagyok! Ha kell figyelek és hallgatom! Kiválasztom a megfelelő üdvözlést és ki is mondom azt, amikor embertársammal elkerülhetetlenül egy levegőt kell szívnom. Persze nem a forgalmas utcán az ismeretlen közlekedőkre gondolok. Ám buszmegállóban egyedül várakozó vadidegen mellé, ha lépek, kötelességemnek tartom az udvarias, jól érthető szavak kimondását.
A köszönési szokások nagyban függenek a kultúrától, de mindegyikben megtalálhatóak. Hanggal, mozdulattal, vagy együtt mindkettővel is megvalósítható, de elég lehet hozzá egyetlen mosoly is. Az ókori rabszolgának -fejfedőjét megemelve- "Alázatos szolga vagyok" köszöntéssel kellett kötelezően üdvözölnie a szemből érkező szabad embert. Majd a magasabb rangú polgártárs az "Alázatos szolgája vagyok" köszönést hallhatta az alacsonyabb rangútól.
Szervusz, jó napot kívánok és mellette sok-sok lehetőség egymás üdvözlésére a találkozáskor. Vajon kinyitjuk a szánkat és kimondjuk valamelyiket az illedelmesség szabályai szerint? Az az érzésem, hogy fukarkodunk ezzel, hogy egyre kevesebb emberrel kerülünk köszönő viszonyba.
Amikor én gyerek voltam, a szüleim megtanítottak arra, hogy a köszönéssel meg kell tisztelni a másikat, csak így érhető el az, hogy engem is megbecsüljenek. De erre nevelt a tanító és hittan órán a vikárius is. Most panaszkodik egy pedagógus ismerős, hogy az iskola ajtaján belépve nem köszön neki a diák. Rácsodálkozok. Te legalább tanítod arra? A kérdésemre csak kesernyés mosoly a válasz.
Az orvosi szakrendelők előterében ülök a Tröszt épület első emeletén. Félreértés miatt egy órával korábban érkezek, mint a velem majd törődő szakemberek. Nem csoda hát, hogy egyedül vagyok. Több helyen is azért folyik a munka. Ajtók, folyosók, a második emelet is szép lassan nyelik el az érkező embereket. Mindegyikük lát engem, amikor a lépcsősoron felérkeznek. Látják, hogy feléjük fordítom a fejem és rájuk szegezem a tekintetemet. Nem kihívóan, talán érdeklődön és barátságosan. Nem hozzám jöttek, ők mégis az érkezők, nekik illene előre köszönni kortól és nemtől függetlenül. De nem teszik azt és én már csak játékból is folytatom, nem felejtek el feltekinteni az újonnan felbukkanó arcokra. Végre jön egy "öreg", velem egykorú lehet, "Jó napot" -üdvözöl, körülnéz és tovább halad. Kedves, régtől ismerős hölgy követi, aki int felém, mosolyog és már el is tűnik a folyosó félhomályában.
Fiatal asszisztens érkezik, aki ajtót nyit nekem, gyorsan végzek. A főbejáratnál elhelyezett padon ülve várom a haza vívő kocsit, amikor valahonnan bentről új ismerős jön oda hozzám, köszön nekem vidáman mosolyogva. Kérdez és felelek, mondja és mondom, jó egy perc és elsiet. Pótolta ez a rövid idő az összes elmaradt köszönést. Elfelejtettem megmondani neki, hogy a szeme még mindig a lány-korabeli.
Szülőfalumban az emberek többségét megismerni az iskola, a barátok és munkahelyeim segítettek. Gyermekként és ifjú emberként is tudtam, mi a dolgom az egymás üdvözlése tekintetében. Felnőttként kerültem egy olyan kis faluba, ahol mindenki köszönt mindenkinek és ez jóleső érzéssel töltött fel engem. Azóta elment egy generáció és a helyükre költöző újak közül bizony vannak, akik az illedelmesség tantárgy óráit nem látogatták. Nem bántom őket, nem ők tehetnek róla, a világ változott meg ilyenre körülöttünk. Szomorúan veszem én ezt tudomásul. Én, akiről egy egész oldalon annyi szépet és jót írt hasábjain a Komlói Újság 2000 év augusztusában. "A buszmegállóban köszönő ember vagyok" című -a helyi sajtóban megjelent- írás a szépben és a jóban való hitet erősítette meg bennem és az életemet is ez irányba terelgette.
William Shakespeare mondja: "De minden első jöttment cimbora üdvözletén ne koptasd tenyered." Messze nem értek vele egyet. Hogy ne jöhessenek zavarba a köszönni akarók, meg kell velük ismertetni e magatartás fontos szabályait. Tanítsuk meg rá gyermekeinket és környezetünket. Mert lehet, hogy az első jöttment cimbora éppen azért fog majd tisztelni és becsülni téged, mert az üdvözletén bátran koptattad a tenyered.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése