Nyolcvankét embernek gratulálok!

   Nem is tudom miért, de én mindig szerettem a kerek esztendőket. Amikor a komlói hivatásos tűzoltóság ötven éves lett, példát vettem elődömről és könyvecskét szerkesztettem magam is rólunk tűzoltókról, sokoldalú tevékenységünkről. A színház kollektívája helyet biztosított a jubileumi ünnepségünk megtartásához és színvonalas műsorral is kedveskedtek nekünk. Tíz év eltelt és a hatvanadik évfordulón nyugdíjasként azon fáradoztam, hogy történjen valami. A hagyományos emlékezéshez nem volt igazítható ez a szám, de kedvem volt és lehetőséget teremtettem. Tablót szerkesztettem az egykori és a felújított laktanya fotóival díszítve. Időrendben felsoroltuk azon tűzoltók nevét és szolgálati éveit, akik 1953-2013 között egyenruhát öltve magukra, beléptek a laktanya kapuján. Nem hagytuk ki a névsorból a polgári alkalmazottainkat sem. Korábban a könyvet, utóbb a tablót, arról készített fénykép alakjában vihette emlékként haza mindenki. Ajándékot is kaptunk, egy vállalkozó lepett meg bennünket eseményünket megörökítő márványtáblával.

 

   Szeptember 2-án a családomnak régtől otthont adó Komló város lakóssága ünnepelhette 70-éves évfordulóját a település várossá nyilvánításának. Négy nap szólt a zene, mellette sok színes rendezvény szórakoztatta a komlóiakat és vendégeiket, az alkalomra ide látogatókat. Bányásznap is volt ez, reggeli zenés ébresztővel, a "fekete gyémántot"felszínre hozókról való megemlékezésekkel. Virágcsokrokkal és koszorúkkal tisztelgés, főhajtás az életüket áldozók előtt. Nem maradt el a színpompás tűzijáték sem. 

 

   Meghívót kaptam a városházára, ahol sokad magammal egy elismerő oklevelet, emlékplakettet és ajándéktárgyakat vehettem át a polgármestertől és helyettesétől. Ildikó lírai hangvételű bevezetője után polgármesterünk beszélt Komló történelméről, folyamatos fejlődéséről, a bányák bezárásáról és annak kedvezőtlen hatásairól. Szólt azokról az erőfeszítésekről és elért eredményekről, amelyek biztosíthatják az itt lakók számára az életterük folyamatos fejlődését, vérkeringésük pezsdítését. Mindezeket végig is nézhettük Nemesi Árpád és Rákos Ildikó kivetített fotóin. Az elismerések átadása szünetében Korbuly István szavalata színesítette az ünnepi perceket. Megtapsoltuk egymást, kölcsönösen örültünk a másik jelenlétének. Hab volt a tortán a 70 éves születésnap hatalmas tortája, izzó fénysugaraival együtt. Kitárultak a nagyterem ajtajai, pezsgős poharakkal teli tálcákról emelhettük le a koccintás nélkülözhetetlen elemét. Az ülésterem előterében megterített asztalokon elhelyezett tálak gazdag választékkal kínálták ínycsiklandó tartalmukat.  

 

   Jóleső érzés volt rég nem látott emberekkel kicsit elidőzni, velük akár csak néhány szót váltani. Egy fejbiccentés, egy messziről jött mosoly, egy kézfogásos köszönés nyilvánvalóvá tette a teremben lévők összetartozását. Legtöbbjükkel találkoztam és személyes kapcsolatba is kerültem az elmúlt évtizedek során. Köszönhető ez leginkább annak, hogy a szolgálatom során nagyon sok helyen megfordultam hivatalos ügyekben. Joggal érezhettem azt, hogy az emlékplakett nem csak az enyém. A komlói tűzoltók a jókora működési területükön, de leginkább a városunkban gyakran segítettek másoknak és vették ki részüket egy-egy közös munkából. Jóllehet, az elismerő oklevelet nekem címezték, annak adományozásával engem tiszteltek meg, de igazából a tűzoltóknak jár az. A becsomagolt ajándékot megköszönöm és gondolatban átnyújtom az arra érdemeseknek. Rajtam kívül még nyolcvanketten részesültek e jubileumi elismerésben. Mindannyiuknak szívből gratulálok! 

(Nem találtam olyan fényképet amelyre ha rátekintek a teljes városban gyönyörködhetek. Valamelyik kis közösség mindig hiányzik. Kényszerűségből választottam ezt, meg aztán miért is ne legyek én is néha látható?)